Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

214 Kumorovitz L. Bernát ismét a régi: hasított és koronával fedett pajzsának jobb oldalán vannak a vágások, a balban a kettőskereszt, a hármashalmon pedig ekkor első ízben megjelenik a heraldikai korona.

29 II. Mátyás kettőspecsétje hátlapján már két, egymásra helyezett címerpajzsot találunk: a nagyobbikban van a német—római császári kétfejű sas, mellén a koronás magyar kiscímerrel. (4. kép.) III. Károly idejében ugyanott a pajzsok száma már háromra szaporodik. Az alappajzsban a középpajzsot tartó kétfejű sast látjuk, a magyar kiscímer pedig a szívpajzsban van elhelyezve. A királyi korona a középpajzson nyugszik. A középpajzs, a kisebb pecsétek gyakorlatát követve, öt idegen címerrel van kitöltve, míg a többi mellékcímer még a címergyűrűben foglal helyet

30 (5. kép). A régi heraldikai egyszerűség és mértéktartás a barokk-korban tehát szűnni kezd. Eddig ugyanis, mint láttuk, a német—osztrák, valamint a magyar tartományi címerek mind a nagypajzsot övező címergyűrűben (circumferentiaban) voltak elhelyezve, most azonban, onnan fokozatosan eltűnve, helyüket pedig az újabb szerzeményeknek átadva, az egymásra helyezett címerpajzsokban kezdenek öszszezsúfolódni, amelyek már magukban rejtik a zűrzavarból nemsokára kibontakozó és önálló életre lendülő újtípusú közép- és nagycímer csíráit. Tehát a királyi pecsétek heraldikai játékának az átvétele révén születik meg, majd sajátos politikai, történeti és közjogi tartalommal telítődve, tudatosan is elkülönül a régi, most már valóban kis címer mellett, a szintén összetett, de újabb típusú közép- és nagycímer. III. Károlynál azonban egyszerű még a helyzet, bonyolulttá csak Mária Terézia korában válik. Harmadik nagypecsétjének az előlapján a kapcsolt részek (Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és az általa visszacsatolt Galícia) címerpajzsa; a hátlap szívpajzsában Magyarország kiscímere, középpajzsában Lodoméria, Bosznia, Szerbia és Kunország, alappajzsa szélső jobb mezejének közepén pedig Erdély címere látható (7. és 8. kép). A hátlap címerövében már csak Bulgária és tizenegy német—osztrák tartomány címere foglal helyet.

31 Együttvéve tehát mind a két lap Magyarország kapcsolt részeinek, igényelt területeinek s a német—osztrák tartományoknak a címereit tartalmazza, nagyobb számmal, mint atyja idejében, újszerű és tetszetősebb elrendezésben is, de bizonyos mértékben még ötletszerűen és rangsor nélkül. Középpajzsa azonban formailag már így is középcímer-jellegűnek mondható. A különféle címereknek a több pajzsból összetett címerben a jelképezett országok illetve tartományok történeti és közjogi rangja szerint való gondosabb elrendezése II. József alatt következik be. Erre eddig csak a nagycímerpajzs körüli címerövben fordítottak gondot. Királyi nagytitkos pecsétje szívpajzsában a koronás magyar kiscímer, négyeit középpajzsában a kapcsolt részek és Galícia, az alappajzs jobb-közép mezejében pedig Erdély címere foglal helyet, míg az igénycímerek továbbra is az alappajzs körüli címergyűrűben maradtak

32 (9—10. kép). E pecsét középpajzsában tehát már határozottan és logikus elrendezésben az önálló magyar középcímert alkotja meg. Hogy pedig tudatos címeralkotásról van itt dolgunk, bizonyítja egyik kisebb (bírói) pecsétje, mely már minden más magyar vagy idegen címerelem nélkül, egyedül és kizárólag Magyarország új29 Ld. a 43. sz. jegyzetet. 30 Akad. pfgy. 139—140. sz. 31 Uo. 183—184. sz. 32 Uo. 195. sz.