Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

A magyar közép- és nagycímer kialakulása 215 szerű és önálló középcímerét tartalmazza*

3 (11. kép), amelyet utódai is (1848ig) megtartanak.

34 A fejlődés utolsó lépését II. Lipót alatt figyelhetjük meg, aki nagypecsétje címeres lapján a magyar igénycímereket a címergyűrűből véglegesen kivonva és a középpajzsba helyezve, az első szabályos magyar nagycímert kelti életre. Kétszer vágott és hasított középpajzsában (az első sorban): Horvátország, Dalmácia, Szlavónia; (a második sorban): Bosznia, Szerbia; (a harmadik sorban): Kunország, Galícia, Lodoméria és Bulgária; szívpajzsában Magyarország koronás kiscímere; alappajzsában pedig Erdély címere és a németosztrák mellékcímerek foglalnak helyet.

35 Ezt az elrendezést veszi át trónralépésekor I. Ferenc is, aki 1804-ig négyféle magyar királyi pecséten

36 szintén háromféle magyar címert használt. A kettőspecsét előlapján (12. kép) a trónustól jobbra a magyar kiscímer, balra Dalmácia, a trónszék lépcsőjéhez támaszkodva pedig Horvátország és Szlavónia címere van elhelyezve. Ez a lap heraldikailag eléggé magyar jellegű, s a magyar középcímer elemeit tartalmazza. A hátlap (13. kép) már egész halmazát adja a különféle címereknek: a magyar nagy-, erdélyi és bolgár címeren kívül 20 idegen címert foglal magában, s három egymásra helyezett címerpajzsból tevődik össze. A német-római császári, gloriolával ellátott kétfejű sas mellén a kétszer hasított és vágott nagy pajzs van elhelyezve, amelynek jobb szögletén a cseh, a balon a főhercegi korona nyugszik. A nagypajzsban az első sorban 1. négyeit mezőben a következő címerek vannak: a) Morvaország, b) Szilézia, c) Felső-Luzácia, d) Alsó-Luzácia; szívpajzsban: 1. Csehország, 2. Lotharingia, 3. Toscana, 4. négyeit mezőben: a) Stiria, b) Karinthia, c) Krajna, d) Tirol; szívpajzsban: Ausztria. A második sor: 1. Erdély, 2. Svábország, 3. Habsburg, 4. Württemberg. Harmadik sor: 1. négyeit mezőben: a) Anjou, b) Barr, c) Geldern, d) Jülich; szívpajzsban: Jeruzsálem, koronával fedve. A nagypajzsra helyezett középpajzs kétszer vágott és hasított. Első sor: 1. Dalmácia, 2. Horvátország, 3. Szlavónia. Második sor: 1. Bosznia, 2. Szerbia. Harmadik sor: 1. Kunország, 2. Galícia, 3. Lodoméria, 4. Bulgária. A középpajzson, a szívpajzsban Magyarország koronás kiscímere foglal helyet. A nagy titkos-pecsét címere azonos a kettőspecsétnek a hátlapján levő s itt leírt címerrel. Mind a kettő tehát német—osztrák keretben a magyar nagycímert tartalmazza, eléggé plasztikus ábrázolásban, de meglehetősen kis méretben, s főleg a szívpajzsban levő kiscímer törpül el benne. Az 1804-i magyar királyi kisebb titkospecséten a boglárpajzsban levő magyar kiscímer körül 18-ból 14 idegen címer látható önkényes összeállításban, mert Dalmácia, Horvátország, Szlavónia (és Erdély) címere a magyar pajzsmezőn kívül rekedt. Legmagyarosabb jellegű a királyi bírói pecsét szerkezete. Rajta is a német—római sas mellén van az alappajzs, négyeit mezejében Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és Galícia címerével, szívpajzsában pedig a magyar kiscímer foglal helyet. A kettő együtt tehát a magyar középcímer.

37 3Í Uo. 200. sz. 34 Illés (a 6. jegyzetben) i. m. 87. 1-, I. tábla 3., II. tábla 18., III. tábla 32. sz. kép. 35 Akad. pfgy. 201. sz. 36 1. kettős vagy felségi (Akad. pfgy. 202—203. sz., Századok 50 (1916) 16—17. 1. k. 24. sz.), 2. nagy titkos, 3. kis titkos, 4. bírói pecsétjén. 37 Illés i. m. 13—17. L, I. tábla 1—5. sz. kép.