Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.
210 Kumorovitz L. Bernát veszi az utóbbi kettőnek a királyi címét. V. István (1270—1272) Bulgáriával teszi teljessé a magyar királyok történeti jog-, illetve igénycímeit. 2 Az Árpád-kor végén s a királyság egész további élete során a magyar királyok privilégiális okleveleiben és felségi pecsétjein használt teljes címe: „ ... dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Käme, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex". Ez fejezi ki hódításaiknak sorát és időrendjét, birodalmuk legnagyobb kiterjedését s területi leválásuk után is országuk történeti jogait, igényeit. Ez a „hódoltsági" övezet azonban sohasem volt szilárd: a központi hatalom erősödésével vagy gyengülésével szintén erősödött vagy gyengült, fokozatos bomlását pedig siettette a másfél évszázados török megszállás és a Habsburgok Magyarországon való uralomra jutása. Bosznia és Bulgária ekkoriban Törökország kiegészítő részeivé, Kunország (most már Oláhország és Moldva) és Szerbia pedig kiegészítő országaivá lettek; Galíciát, Lodomériát és Kunországnak északi részét (Bukovinát) viszont Lengyelország felosztása után Ausztria vette birtokába, noha a magyar korona jogcímén szerezte meg őket. A „kapcsolt" részek (a XIX. század közepe óta társországok) közül Dalmácia és Mária Terézia (1740—1780) adománya: Fiume (1776) fölött is Ausztria gyakorolta a főhatalmat, csupán Horvátország és Szlavónia egy része maradt tényleges (bár a gyakorlatban inkább névleges) közjogi kapcsolatban hazánkkal. 3 Magyarország „kapcsolt" részeit 4 és „hűbéres" tartományait 5 ebben az időben a királyi címben s a magyar kiscímerhez fokozatosan felzárkózó címereikben — igénycím és igénycímer formájában tartják számon, visszaszerzésükre pedig királyaink a koronázáskor ígéretet tesznek. A címek és címerek tehát megőrizték a külpolitikai tartalmukat, Bécs centralizációs politikája ré2 A Magyarországhoz egykor tartozott országok és hűbéres tartományok múltjáról és címereiről a következő régebbi és újabb munkák tájékoztatnak: (Koller, ].): Cerographia Hungáriáé. .. Tirnaviae 1734. — Palma, C: Heraldicae regni Hungáriáé specimen. Vindobonae 1788. — Palma, C: Abhandlungen von den Titeln und Wappen, welche . . . Maria Theresia . .. führet. Wien 1774. — Schwartner, M.: Statistik des Königreichs Ungern. Pest 1798. (Wappen: 327—330. 1.) — Pray, G.: Syntagma ... de sigillis regum... Hungáriáé. Budae 1805. — Fejér, G.: Galliciae et Lodomeriae cum regno Ungariae nexus.Budae 1834. — Wappen und Titeln... Ferdinand des I. Kaiser von Oesterreich. Wien 1836. — Pray, G.: Commentarii de Bosniae, Serviae ac Bulgáriáé, tum Walachiae, Moldáviáé ac Bessarabiae cum regno Hungáriáé nexu. Budae 1873. — UŐ.: Croatie ac Sclavoniae cum regni Hungáriáé nexus et relationes. Budae 1839. — Ivánfi E.: A magyar birodalom címerei és színei. I—II. r. Budapest 1873. — Huber, A.: Ungarn und die ungarischen Wasallenländer. Wien 1884. Fejérpataky L.: Oklevelek II. István korából. Budapest 1895. (Értekezések a történeti tudományok köréből XVI. 4. sz.) 36'—40. 1. — Sufflay, M.: Zu den ältesten kroatisch— ungarischen Beziehungen, 1914. (Ung. Rundschau.) — Nagy E.: Magyarország közjoga. (Államjog.) Budapest 1914. (A továbbiakban: Közjog.) — Holub /.: Fiume címere. Turul 35 (1917). — US.: Bosznia címere. Turul 35 (1937). — Sufjlay M.: A társországok címerei. Turul 35 (1917). — Erdélyi L.: Magyar művelődéstörténet. Kolozsvár 1918. (82—95. 1.) — Szentpétery L: V. István ifjabbkirálysága. Századok 55—56 (1921—1922). — US.: Bolgárország IV. Béla címében. (Kleblsberg-Émlékkönyv. 1925.). 3 Nagy: Közjog 59—64. 1. 4 A kapcsolt részek (partes adnexae) a XVII. század vége óta szerepelnek forrásainkÍján, a társországokat pedig az 1840. és 1843—1844. évi országgyűlésen kezdik emlegetni, Az 1868 : 30. te. iktatja törvénybe. Nagy: Közjog 69—70. 1. 5 A hűbéres tartományokra von. olv. Nagy: Közjog 59—61. 1.
