Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

A magyar közép- és nagycímer kialakulása 211 vén pedig közjogi jelleg és vita is kapcsolódik hozzájuk. E harcnak és időnkénti heraldikai lecsapódásának eredményeképpen pedig a Habsburg-uralom második felében, a kiscímerreí való kombinációjukból kialakul az állampecséteken hivatalosan is használt magyar közép- és nagycímer.

6 Most már az a kérdés, miképpen valósították meg e társ-, illetve igénycímerek használatát az udvari (hivatalos) heraldika gyakorlatában? Kétféleképpen: a „társországok" és hűbéres, illetve igényelt tartományok címereinek 1. címergyűrűbe (koszorúba) foglalásával és 2. két vagy több egymásra helyezett és különféleképpen osztott címerpajzsban való egyesítésével. Mind a kétféle megoldásnak az alakulása lassú: az első a XV., a második pedig a XVII. század elején indul meg; a XVIII. században a kettő összefonódik, s a XIX. század első negyedében az első a másodikban oldódik fel,,, az idők folyamán rájuk ülepedett német—osztrák körítéstől pedig 1848-ban tisztulnak meg. A következőkben ezt az egykori közép- és nagycímerünk hátterében rejtőző heraldikai folyamatot szeretnők kibogozni. 1. Magyarország vágásos címere bizonyíthatóan Imre (1196—1204) aranybullája hátlapján jelenik meg első ízben,

7 II. Andrásnál pedig az 1213-ban használatba vett kettőspecsétjén is kap helyet.

8 IV. Béla és utódai felségi pecsétjein a vágásokat felváltja a kettőskereszt.

1

* Mint főcímerhez, a XIV. század eleje óta (most már a kisebb pecséteken is) hozzácsatlakoznak a különböző házbeli uralkodók családi (és más országbeli) címerei, mellékcímerpajzsokban elhelyezve, Ottónál (1305-1308) első ízben.

10 I. Károly (1308-1342) második 6 A magyar nagy- és középcímert heraldikusaink nem méltatták kellő mértékben figyelmükre — azért, mert a kiscímer is komoly feladatot jelentett számukra. Vázlatszerűen (hiányosan és mellékesen, az 1. jegyzetben id. értekezésében), Csánki D. közelítette meg legjobban a problémát. Illés J. „A magyar elmer és királyi cím története 1804-től kezdve" c. nagy tanulmányában (Budapest 1917. Akad. Értek, a tört.-tud. köréből. XXIV. köt. 6. sz. Külön is.) szintén foglalkozik ezekkel a címerfajtákkal, de csak egy korszak történeti keretében, ezért, címertani szempontból, eredményei csak haszonnal értékesíthető töredéket jelentenek. Ismertették: Holub ]. [Turul (1917) 59—61. L] és Gárdonyi A. [Történeti Szemle 8 (1919) 133—136. 1.] — Régebbi heraldikusaink (Koller, Palma, Pray stb.) a kiscímert tekintik magyarnak, és csak a gyűrűformájú nagycímert ismerik fel a maguk korában (Kumorovitz: Trikolór és államcímer 119—126. 1.). A Habsburg-uralom idején különben sem volt hálás feladat a címerkérdésnek — különösen pedig 1848—1849-i alakulásának — a feszegetése (ezt mellőzte Csánki és Illés is), ami nélkül azonban a címerfajták plasztikus elválasztása alig lehetséges. 1867 után — a kiscímer mellett — a társországokat is jelképező középcímer használatának a biztosítása volt a feladat. Utóbbit meg is szerkesztik, de nem középcímernek, hanem magyar államcímernek kezdik nevezni. [A magyar államcímer. Századok 6 (1872) 96—101. 1. Horváth M. és Henszlmann L, mint a képviselőház által kiküldött bizottság tagjainak a jelentése és Altenburger G. bírálata uo. 101—106. L; Ivánfi E.: A magyar államcímer. Uo. 317—325. 1.] Az 1915-ös címerrendezés szintén csak a középcímerre terjedt ki, a nagycímerrel ezután nem is foglalkoznak többé. (Ld. az értekezés befejező részét.) 7 /Donászy (az !•. jegyzetben) i. m. 12. 1. 8 A Magyar Tudományos Akadémia pecsétfény kép-gyűjteménye) a továbbiakban: Akad. pfgy. A fényképezés alapjául szolgáló pecsétgipszmásolat-gyűjteményt az Országos Levéltárban őrzik.) 27. sz. — Szentpétery I.: Magyar oklevéltan. Budapest 1930. 112. 1. * III. Béla pénzein fordul elő első ízben. Hóman (az 1. jegyzetben) i. m. 4. 1. — L. még Imre király felségi pecsétjének országalmáján. 18 Akad. pfgy. 50. sz. 2 Levéltári Közlemények