Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - IRODALOM - Györffy György: Ila Bálint–Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. (Magyarország helytörténeti lexikona). Budapest, 1964. / 174–178. o.

176 Irodalom áttekintés). III. A település területére és művelési ágak szerinti megoszlására vonatkozó adatok az 1857., 1895. és 1935. évekből. IV.l. A népesedés és társadalmi megoszlás adatai a feudális korból (1531—1828). IV.2. A népesség számának adatai 1785—1960 között. IV.3. Foglalkozási adatok (1910, 1941, 1960). IV.4. Az őstermeléshez tartozó népesség foglalkozási alcsoportok szerinti megoszlása (1910, 1941). V. Népmozgalom (1910—1940). VI. Lakóházak (1869—1949). VII. A megyére vonatkozó kéziratos és nyomtatott térképek, látképek és tervrajzok katalógusa. VIII. Bibliográfia (a helységre vonatkozó könyvek és cikkek felsorolása bizonyos gyűjtemények alapján). A kötet orosz, német és angol nyelvű kivonattal, helynévmutatóval és 22 táblán 69 fotografált képpel zárul; a fényképek jellegzetes épületeket, műemlékeket, továbbá néhány tájat és életképet mutatnak be. Megjegyzendő, hogy a lexikon részben néhány határtérkép, feudális-kori irat kicsinyített és az ismert községpecsétek nagyított fényképét találjuk. A kötet általános részéhez négy kihajtható térkép járul: 1. Községalakulások és községegyesítések az egykori Veszprém megye területén 1785 és 1962 között; 2. A népességszám alakulása 1785 és 1960 között; 3. Veszprém megye 1531-ben; 4. Az egykori Veszprém megye népességének foglalkozási megoszlása 1960-ban. A munka egészében véve kiemelkedő alkotás; helytörténeti irodalmunk nagy nyeresége. Kitűzött céljának általában megfelel: igen nagy segítséget nyújt a helytörténésznek és bizonyára haszonnal fogják forgatni az államigazgatásban dolgozók is. Ha az alábbiakban néhány bíráló megjegyzést teszünk, az nem érinti a munka úttörő jelentőségét. Megjegyzéseinkkel az a törekvés vezet, hogy a további kötetek még jobb, még használhatóbb formában szolgálják kitűzött céljukat. Ami a munka egészét illeti, elsősorban kifogásolható, hogy a cím nem fedi a tartalmat. A munka címe „Veszprém megye helytörténeti lexikona", holott a munka kimondott célja az 1527 utáni állapot rögzítése. Az a körülmény, hogy néhány középkori helynévalakot és etymológiat közöl, ugyanúgy nem indokolja ezt a középkort is magában foglaló címet, mint ahogy az a körülmény, hogy Árpád-kori Magyarország történeti földrajzában néhány újkori helynévalakot közlünk, nem indokolná az „Árpád-kori" jelző elhagyását. A további kötetekben alcímként feltüntetendő a két szélső időhatár: 1527—1960. Itt jegyzem meg, hogy a fejezetcímek sem mindig adják vissza elég pontosan a tartalmat, mint ez a fenti áttekintésből kiderül. A tárgyalt korszak, hol fel van tüntetve a címben, hol nincs. A megye általános történeti részében a mondanivaló kronologikus és tematikus szempontok szerint kerül előadásra, de hol az egyik, hol a másik szempont nyomul előtérbe és feszíti szét a címül adott kereteket. A XVII—

XVIII. századi részben olykor elszalad napjainkig, a XIX—

XX. századi részben pedig XVI. századi viszonyokból indul ki, mint pl. a „Birtokmegoszlás, birtokviszonyok" fejezetben. Nézetünk szerint sokkal áttekinthetőbb és instruktívabb lenne, ha az első főfejezetben az olvasó kapna egy minden lényeges pontra utaló kronologikus áttekintést a megye történetéről 1527-től 1960-ig; majd tematikus elrendezésben minden jelenség önálló feldolgozását az első összeírástól napjainkig, pl. földművelés, szőlőművelés, állattenyésztés, bányászat, birtokviszonyok, népszaporodás, foglalkozási ágak, nemzetiségi megoszlás stb., stb. Egy ilyen rendszeres feldolgozás esetleg serkentené a szerzőket, hogy minden tárgyalt jelenség statisztikai vizsgálatát végezzék el, vagy legalábbis kíséreljék meg a megadott időközre nézve egyaránt. Nem maradna ki a XVI—

XVII. századi levéltári anyag statisztikai kiértékelése a mezőgazdasági termelés ágaira vonatkozóan, ami ugyan a hézagos anyag birtokában csak hézagos áttekintést nyújtana, de nagy segítséget adna a falumonográfusnak ahhoz, hogy a saját ide vonatkozó anyagát megyei viszonylatban való összehasonlítással értékelni tudja. Ugyanez áll a XIX—

XX. századi statisztikai anyagra is, ahol különböző jelenségek táblázatos feldolgozása különböző időpontban kezdődik és ér véget; így pl. a záró év az állatállományra 1958-ban, a népmozgalomra 1938-ban, a népességszámra 1960-ban. Megjegyzendő, hogy az 1960-i népszámlálás eredményeit egyöntetűen még nem értékelhették a munkatársak, mert csak előzetes eredmények állottak rendelkezésre és azt is pótlólag szúrták be a kéziratba. Hiányoljuk a török összeírások adatainak mellőzését. Szükséges volna a további kötetekhez egy defterolvasó munkatárs bevonása. Ami a felhasznált magyar anyagot illeti, nézetem szerint gazdagabban kellene a XVI— XVII. századi összeírásokat kiaknázni. A munka áttanulmányozásakor azt látjuk, hogy e korra nézve 5 összeírásból merítenek a szerzők. Csak a levéltári dica-kötet kikérésekor tudtuk meg, hogy megyei összeírások a következő évekből maradtak fenn: 1531, 1542, 1543,