Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - IRODALOM - Györffy György: Ila Bálint–Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. (Magyarország helytörténeti lexikona). Budapest, 1964. / 174–178. o.
174 Irodalom Általában elmondhatjuk, hogy a VII. témakör elsőrendű forrásanyagot tartalmaz nemcsak a német de az egyéb, főleg európai országokban élő munkásosztály gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaira és harcaira vonatkozólag is. Részben ugyanez mondható el a VI. (rendészet és munkajog), valamint a VIII. sz. (segélypénztárak, munkások és alkalmazottak biztosítása) témakörrel kapcsolatban is. Az iratanyag többi része pedig irdatlan mennyiségű adathalmazt ölel fel az ipar és kereskedelem különféle ágazataira vonatkozólag. Csak megemlítjük az I. sz. témakört (ipartörvények reformja, 1804—1932), mely nemcsak a poroszés német, hanem csaknem minden európai, sőt a számottevőbb Európán kívüli országok (Egyesült Államok, India, Japán) idevágó rendelkezéseit is tartalmazza. A kötet használhatóságát a mű elején elhelyezett tartalom- és rövidítésjegyzék, a végén levő földrajzi és tárgyi mutató, valamint az iratokban előforduló cégek jegyzéke fokozza. Itt említjük meg, hogy — nézetünk szerint — igen hasznos (és aránylag csekély munkával megoldható) lett volna egy személy-névmutató szerkesztése is. Igaz ugyan, hogy az iratok között előforduló egyes nevek ritkított szedéssel vannak feltüntetve, ez azonban magábanvéve nem pótolhatja a névmutató hiányát. Ettől eltekintve a kötet összeállítói igen hasznos munkát végeztek és remélhetőleg eredményesen előmozdították a kiadvány tárgyát képező iratanyag tanulmányozását. Számunkra is van mondanivalója ennek a kiadványnak. És itt elsősorban nemcsak a kötetben előforduló magyar vonatkozású iratok felhasználására gondolunk, hanem arra, hogy ehhez a kiadványhoz hasonlóan mi is készíthetnénk meghatározott témakörből „ismertető", tematikus leltárakat. Természetesen nem követhetjük szolgaian NDK-beli kollégáink ilyen természetű kiadványait, mivel a mi levéltári fondjaink jóval csekélyebb méretűek, mint az övéik és az irattári rendszerük is más. Az egyes fondok ismertetésénél mi nem mehetünk le olyan mélységekig, mint ők. De amit így elveszítünk, azt szélességben pótolhatjuk. Olyan ismertetésekre gondolok, mely az ország összes levéltárát magában foglalja. Az előzmény az ilyen és ehhez hasonló kiadványokra már megvolt, mégpedig „A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban" c. összeállítás, mely az ország összes levéltáraiban levő tanácsköztársasági anyagról adott ismertetést (megjelent a: Levéltári Közlemények XXIX. évfolyamában, 3—208. 1. 1959.). Az általunk javasolt ismertetés viszont nem egy meghatározott időszakra, hanem elsősorban egy meghatározott témára vagy témakörre vonatkozna (pl. iskolapolitika, adópolitika, várospolitika, szociálpolitika 1867—1945 között; vagy pl.: céhügyek Magyarországon a XVI— XIX. században; vagy a kommunista és egyéb munkásmozgalmakra vonatkozó íratok 1867—1919, valamint 1919—1945 között stb., stb.). Véleményünk szerint az ilyen természetű kiadványok (kapcsolatban az MTA ötéves tervének kiemelt témáival) igen hasznosan előmozdíthatnák a közölt forrásanyag tudományos feldolgozását. , Bognár Iván ILA BÄLINT—KOVACSICS JÖZSEF VESZPRÉM MEGYE HELYTÖRTÉNETI LEXIKONA Budapest 1964. 438 L, XXII t. (Magyarország helytörténeti lexikona) Régóta hiányolt kézikönyv-sorozat indult el a helytörténeti lexikon első kötetével. A nagy múltra visszatekintő magyar helytörténeti és statisztikai irodalom éppen e két tudományszak határterületének lexikonszerű feldolgozását halogatta legtovább. Az újkori helytörténet és a történeti statisztika adatainak monografikus feldolgozása ugyanis olyan forrásanyag rendszeres feldolgozását igényli, ami egy ember erejét meghaladja. Végül is másfél évtizedes előkészület után IIa Bálint, a helytörténet, és Kovácsics József, a statisztika kitűnő művelője több munkatárs bevonásával indította meg a nagyjelentőségű sorozatot Veszprém megye helytörténeti lexikonával. A szerzők célkitűzései e sorozattal a helytörténetírás és a szülőföldismeret előmozdítása, a gyakorlati államigazgatás segítése, a történeti statisztika kifejlesztése, végül Magyarország, újkori történeti földrajzáffak elkészítése. A feldolgozott korszak 1527-től 1%0-ig tart, bár bevezető gyanánt Csánki történelmi földrajza alapján feltüntették a helységek első felmerülő középkori névalakjait is.
