Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században / 187–205. o.

188 Bcrtcnyi Iván és az egyes rövidebb időszakok vizsgálatánál — ma már kiegészítésekre, ill. korrekciókra szorulnak. Az egyeden dolgozat, amely az ítélőmesteri joghatóság kialakulásának a vizsgálatát tűzte ki célul, Vinkler János munkája,

4 a Mohács előtti időszakra Hajnik Perjogát vette alapul,

5 s így eleve rossz vágányokra fűtött: az ítélőmesteri joghatóság kialakulását — néhány korábbi momentum említése mellett — csak 1464-től, behatóbban 1526 után kezdte vizsgálni, figyelmen kívül hagyva azt a hosszú megelőző időszakot, amelyben a protonotárius joghatóságának alapjai már kifejlődtök. Emellett — Hajnik néhány megállapításából tévesen általánosítva — ,az ítélőmestereket bírósági segédszemélyeknek tekinti, s figyelmen kívül hagyva az ellentétes oklevelek egész sorát, cslak bírájuk irodájának főnökeiként, bí rájuk meghagyása alapján eljáró személyeket lát bennük.

6 A nádori és az országbírói protonotárius a XIII. században jelenik meg okleveleinkben.

7 Legkorábbi működéséről — adatok hiányában — túl sokat nem mondhatunk. Hogy már ekkor is ők bírájuk kancelláriájának a vezetői, valószínű. Az az állítás is megkockáztatható, hogy a nádori, ill. országbírói írószerv megszervezéséhez a királyi (ill. 'királynéi) kancellária szolgálhatott például: a XIII. századi oklevelekben, (pontosabban azok „dátum per manus"-ában) előforduló ítélőmesterek

8 mindenesetre ezt látszanak bizonyítani, s az is feltételezhető, hogy az ítélőmesitereknek, ill. ekkori nevükön olykor még kancellároknak hasonló szerepük lehetett a nádori, ill. országbírói írószerv élén, mint a kancellároknak, ill. allkancellároknak a királynői, és a királyi kancellária vezetésében, s így az ő „kezűikből kelt" oklevelekért — mint az írószerv vezetői és az oklevelek átadói — ők is viselhették a felelősséget. (Természötesen ezen egybevetésnél nem szabad elfelednünk, hogy a nádori és országbírói írószerv jelentősége ekkot még a királyi kancelláriáénál jóval kisebb volt.) 4 Vinkler János: Az ítélőmesteri joghatóság kialakulása. Klebelsberg Emlékkönyv. Budapest 1925. (A továbbiakban: Vinkler) 321. skkl. 5 Ezt nyíltan meg is mondja Vinkler i. m. 321. 1. 6 Vinkler i. m. 323. 1. — Másik durva hibájával, a harmadik protonotárius feltételezésével a XV. sz. közepén ehelyütt nem foglalkozunk bővebben. 7 Vö. Knauz Nándor: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I—

III. k. Esztergom 1863— 1924. I. 307. 1. Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. I—

XII. k. Pest-Budapest 1860— 1874. (A továbbiakban ÁUO) III. 185., 187., 189., 192., VIII. 207. 1. — id.: Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest 1930. (A továbbiakban: Szentpétery) 142. 1., Nagy Imre— Véghely Dezső^-Nagy Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár. I—

II. K. Budapest 1S86 —1890. (A továbbiakban: Zalai oklvt.) I. 75. 1. — id.: Wertner Mór: Az Árpád- és Anjoukori ország- és udvarbírák genealógiája. Turul 1901. 73. 1. — Wagner Carolus: Diplomatarium Comitatus Sarusiensis. Pozsony—Kassa 1780. 308. 1. 8 1234: Datum per manus Stephani magistri nostri cancellarii. László „judex aulae" kancellárja: Knauz i. m. I. 307. 1. — 1268: Datum per manus Magistri Sebastiani, cantoris de Posega et canonici Albensis Prothonotarii nostri. Lőrinc nádor oklevelében: ÁUO III. 185. 1. Szóról szóra azonos „dátum per manus" formula ugyancsak 1268-ból: ÁUO III. 187., 189., 192., VIII. 207. 1. Az oklevelet idézi: Szentpétery 142. 1. — 1300-ban a nádor kancellárjáról is hallunk: Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus et civilis. Tom. I—

XL Buda 1829—1844. (A továbbiakban: Fejér CD.) VIII/1. 258. 1. — Érdekes, hogy — amenynyiben III. Béla két 1183. évi oklevele (Szentpétery Imre: Az Árpádházi Királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. 1/1. Budapest 1923. 137. és 138. sz.) hitelesnek bizonyul, — ugyanilyen ingadozást figyelhetünk meg a kialakuló királyi kancellária vezetőjének a címében is a XII. sz.-ban: Saul a 137. számú oklevélben kancellárként, a 138. oklevélben protonotáriusként szerepel.