Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században / 187–205. o.

A nádori és az országbírói itélőmcstér bírósági működése a XIV. században 189 A XIII. századi kezdemények után a proconotáriusok szereplési köre a XIV. században gyorsan bővülni kezdett. A század elején tomboló partikuláris •erőket legyőzte a központi hatalom, s Károly Róbert uralkodásának második felében a nádori és az országbírói tisztségeket már nem a királlyal szembenálló oligarchák birtokolták, hanem a királyhoz hű új nagybirtokos -réteg képviselői tartották kézben, olyan személyek, akik felemelkedésüket a királynak köszönhették, s ideig-óráig a központi hatalom támaszainak számítottak. Az országban dúló harcok megszűntével a fegyveres erőszak helyébe békésebb esztendők következtek, s az uraikodóosztály tagjai most már egyre inkább „törvényes" úton kényszerültek megvédeni érdekeiket. Ennek követlkezmenye viszont a peres ügyök szaporodása volt. A növekvő ügyforgalom egyre inkább igénybe vette a király bíróságait, s különösen miután szabállyá vált, hogy birtokügyben csak a királyi kúria bíróságai illetékesek a döntésre, valamint a nádori ítélkezésnek a királyi udvarba történt bevonása után elmondhatjuk, hogy majd minden fontoisabb ügy a nádori vagy az országbírói széken ment keresztül.

3 Károly Róbert 'életének második szakaszában valóban olyanok ültek a nádori, valamint az országbírói székben, akikben a király feltétlenül megbízhatott: a Drugethek is, Nagymartom Pál is Károly Róbertnek köszönhették rangjukat, s a király föltétlen hívei közé ^számíthattak. I. Lajos uralkodása, az ország erőit igénybe vevő és a király kincstárát kimerítő, expanziós törekvések ismét lehetőséget adtak'a nagybirtokosoknak hatalmuk és befolyásuk növelésére, s a Lajos uralma végén kialakuló különös jelenlét bírósága az ő szervük lesz,

10 velük szemben az uralkodó megpróbál — a bíráskodás területén is — a köznemesség bizonyos rétegeire és a jelentősebb városokra is támaszkodni: így futhat be szép bírói pályát és lehet országbíróvá a köznemesi családból származó, szakmai tudásával kitűnő Szepesi Jakab; a tárnoki ítélőszék kialakulása, majd ott a polgári bírótársak megj ellenese pedig a fontosabb városok feletti bíráskodást részben kiveszi a nagybirtokosok kezéből. Ugyanakkor a királyi udvarban működő bíróságok számának a növelése az egyes fórumok hatalmi súlyát csökkenti, különösen az után, hogy az ügyek bíróságait egy ötödik szerv, egy központi panaszfélvevőhely, a királyi kápolnaispán jelöli ki.

11 Lajos halála után a központi hatalom helyzete válságosra fordul, a hatalmi versengést Zsigmond és a nagybirtokosok egy csoportja közt kötött liga juttatja majd egy időre nyugvópontra. Az ügyek szaporodása és az egyes bírói fórumok terhelésének a' növekedése növeli a nádori és az országbírói ítélőszék beosztottainak a munkáját — és egyúttal jelentőségét — is. Különösen a'kkor áll ez, ha — amint ez az ország nagybirtokos báróinál igen gyakori — a nádor, az országbíró nem járatos különösebben a jogban, s ilyenkor az ügyek intézésének a tulajdonképpeni vezetése 9 A király és a királyné személyes ítélkezése, a tárnokmester és a többi tisztségviselő egyelőre még viszonylag ritkán folytatott bíráskodása ebben az időszakban a' nádor és az országbíró ténykedése mellett az ügyeknek csak kisebb részét ölelte fel. 10 Vö. Gerics József: A magyar királyi bírói jelenlét képviselete a specialis praesentia regia önálló bírósággá alakulása előtt. Előadás a Magyar Jogászszövetség Jogtörténeti Szekciójának 1962. szept. 20-i ülésén. — Az ELTE Évkönyvében a közeljövőben megjelenő kézirat. 11 1374 után a királyi kápolnaispán hiteleshelyi jellegű szervből állandó udvari panaszfelvevő hellyé alakult, s feladatai közé tartozott többek közt az illetékes bíróság kijelölése is. Vö. Kumorovitz L. Bernát klasszikus tanulmányát: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. Regnum 1942/43. 462—463. 1.