Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.
A budai vár udvarbírói hivatala 1458—1541. 87 tokot zálogba adtak, még inkább csökkent. 138 Ezeknek a jövedelmeknek tekintélyes része azonban sohasem jutott el Budára, hanem az egyes uradalmi központok gazdasági személyzetének ellátásait és fizietését szolgálta, csak a maradékot élte fel a központi birtokigazgatás. Hippolit érsek gazdálkodása jó összehasonlítási alapot ad: 1489-ben az érsekség földesúri eredetű bevétele 4062 ft 17 d, míg ugyaniakikor — nem számítva az udvari személyzet és a fegyveres kíséret fizetését, de számítva a szintén fegyveresek tartására kötelezett officiálisokát — a birtokigazgatás személyi jellegű kiadása 3546 ft 66 d volt! 139 A birtokigazgatás nem személyi jellegű költségeit nem vettük figyelembe. Lényegében állig maradt valami jövedelme az érseknek, ha minden kiadást teljesítettek. Másik egykorú példa: a Corvin János birtokában levő hunyadi uradalmat 1489-től 1491-ig három éven át a birtokos nevében Nagylucsei Orbán királyi kincstartó familiárisai igazgatták. Az ő számításaik szerint a vár fenntartás ária és — nem is teljes — zsoldra kifizetett Összegek a bevételeket felülmúlták. 140 Ha ez az eset nyilvánvalóan különíleges körülményekkel függ is össze, azt mégis bizonyosra vehetjük, hogy a XV. század végi magyar nagybirtokon az uradalmak fenntartási költsége szinte a teljes bevételek magasságát is elérte. Az uradalmak birtokosa azonban politikai befolyáshoz és hatalomhoz jutott, amivel már jól jövedelmező állami jövedelmeket is szerezhetett. 141 A budai provizorátus az ország legnagyobb magánföldesúri birtoktestét igazgatta, jövedelmeivel hatalmas központi és helyi birtökkezelő apparátust tartott fenn, és ezenfelül a királyi udvartartás és a budai vár ellátását is irányítania kellett. Erre már saját bevételei nem voltak elegendők, ezt a kincstár pótolta. A vár uradalma nem tudván a királyi konyhát élelemmel teljesen ellátni, az élelmiszert és takarmányt vásárolták, ami a főváros gazdasági életére gyakorolt fejlesztő hatást. 142 138 Említettük (1. 123. j.) ,hogy a Suriano-féle, nyilván túlzott jelentés 50000 dukátra beesülte a király jövedelmét. A velencei követ azonban az összes királyi, sőt királynéi javak bevételét összegezte. Tizenkét várról beszél, pedig ha nem számítjuk a Mátyás alatt Beatrix által birtokolt királynéi javakat, csak öt vár (Buda, Visegrád, Dömös, Komárom és Tata) valamint Debrecen és a Jászkunság tartozott a provizor alá. A pozsonyi, temesvári, szegedi királyi váruradalmak sohasem tartoztak az udvarbíróhoz. Még ha Suriano nem túlzott összeget adott volna meg, akkor sem becsülhetjük a provizori jövedelmeket az összes királyi és királynéi uradalom 40—SO^/o-ánál többre, .tehát 20—25000 ft-ra. Bár feltevésünk szerint a pénzjövedelem volt a királyi uradalmi bevételek legjelentősebbje, számolnunk kell — különösen a kunok esetében — természetbeni szolgáltatásokkal is. Ha tehát Suriano túlzását leszámítjuk, és a természetbeni szolgáltatásokat hozzátesszük, megkapjuk a fenti összeget. Megjegyezzük még, hogy annál is inkább nem valószínű, hogy a szövegben megadott jövedelemnél többet értek volna el, mivel a velencei követ, aki rendesen a legmagasabb összegeket adta meg, nyilván olyan esztendőt vett alapul, amikor az uralkodó jobbágyaira rendkívüli subsidiumot vetett ki. — Az 1510-es évek közepére ez az összeg még inkább lecsökkent, hiszen mint láttuk (109. j.) a birtokok java része — a Jászkunság kivételével — zálogban volt. Ez utóbbi volt és maradt a budai vár eltartására vonatkozó legfontosabb bevételi forrás. 139 Fügedi i. m. 536, 552—3. 140 A három évi bevétel 7779 ft 20 d. volt, míg az uradalomhoz kb. 850 jobbágyporta tartozott. 1492: Dl. 37673. A portaszámra: Acsády Ignác: Régi magyar birtokviszonyok 1494—1598. Bp. 1894. 24. í41 Vö. Molnár Erik i. m. 267. skk. 142 Ez hasonló hatást gyakorolt, mint a posztóvásárlás; vö. Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban. Budapest Régiségei XIX. k. 1959. 99. skk.
