Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.
88 Kubinyi András 3. A provizorátus politikai jelentősége Miért hozták létre azonban Mátyás alatt ezt a, birtokszervezetet? Az egyes uradalmak biirtokíkezelélse nem változott, csak alárendelték őket egy új hivatalnak. Kétségkívül az a tény, hogy elődeivel szemben Mátyás ós udvartartása állandóan Budán telepedett meg, mégpedig úgy, hogyha az uralkodó el is távozott, az udvartartás egy része, valamint a kincstári, bírósági apparátus. itt maradt, az ellátás megszervezését tette szükségessé. 148 Az udvartartás ellátására és a vár szükségleteinek adminisztrálására (tatarozás) külön szervezetet létesítettek, annál is inkább, mert kivonták Budát a nádor hatalmából, akinek ez eddig föladata volt. Bármely viszonylag alacsony és a szükségletek fedezésére elégtelen összeg került a provizor pénztárába, ennek felhasználása felett sokkal könnyebben diszponálhatott az uralkodó, mint a többnyire főpapi és főúri rangú kincstartók által kezelt kincstári jövedelmek felett, melyek többségét amúgy is a rendek által országgyűlésen megajánlott adó tette ki, melynek felhasználására is befolyást igyekeztek gyakorolni. 144 Mivel a provizorátus jövedelmeinek hiányát a kincstárnak kellett fedezni, az uralkodó ezt jogcímként használhatta az udvarbíróság bevételei kötetlen felhasználására. Az udvarbíróság tehát erősen bizalmi jellegű hivatala a királynak. Nyilván nem véletlen, hogy Mátyás harminckét esztendős uralkodása idején tíz udvarbíró követte egymást, az uralkodó úgy látszik nem akarta, hogy nagyon meggyökeresedjenek. 145 Zömében kis- vagy középnemesi eredetű udvarbirókat neveztek ki Mohácsig, bár polgári, sőt jobbágyi eredetű is akad köztük. A Jagelló-korban inkább megbízott a király bennük: harminchat év alatt mindössze öt udvarbíró követte egymást. Az utolsó előtti hivatalnokoskodása idején már átlép a bárói rendbe, míg az utolsó, a nem nemesi származású Bornemissza már báróként kapja meg a provizOrátuist. Mohács után az uralkodók a Bornemisszaféle példát követik: mind János király udvarbírája Dóczy János, mind Ferdinándé, a budai polgár eredetű Pemfflinger István 146 már báró, amikor provizor lesz. János király kiét utolsó provizora hivatalba lépésekor még nem báró, de rövidesen azzá válik. Bár — a korszak végét nem számítva — az udvarbírók személyileg nem tartoztak az uralkodó osztály kiemelkedő, befolyásos tagjai közé, a király az államkormányzatban biztosított számukra tekintélyt. Helyet adott nelkik a királyi tanácsban, 147 más középnemesi királyi tisztviselőkkel együtt, így ezek a hivataluknál és vagyonuknál fogva tanácstag főpapok és főurakkal szemben, sokkal inkább az uralkodó akaratát követték, hiszen szerényebb vagyonuk 148 Mialatt pl. 1494-ben az uralkodó az országot járta, mellette egy kincstári tiszta viselő vezette a kiadási naplót, ugyanakkor az alkincstartó Dombay Imre Budán maradt, és ott is vezetett egy kiadási naplót. Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig. Levéltári Közlemények XXVIII. k. 1958. 48. 144 Vö. Elekes Lajos: Rendiség és központosítás a feudális államokban. Bp. 1962. 46— 7, 69, 84. 145 Igaz, hogy Piber és Tankházi provizorként halt meg, Ráskai, az utolsó viszont közel hét évig működött. Ez különben hasonló vonás a kincstartósággal: Ernuszt János kilenc évig kincstartó, és így is hal meg, Handó főkancellárrá lép elő, míg Nagylucsei több, mint egy évtizedig működik, és túléli a királyt. A király uralkodása első évtizedében viszont több kincstartó követte egymást. Vö. Kubinyi: A kincstári személyzet. . . 29. skk. 146 L. a Függelékben. 147 L. 75—76. j
