Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

A budai vár udvarbírói hivatala 1458—1541. JJ gorá utasítást ad a budavári udvarbíró a. visegrádi udvarbírónak é

;

s az érdekelt jobbágyoknak.

70 Más alkalommal a márianoszítrai pálo<sok és a dömösi királyi várhoz (Visegrád tartozéka) tartozó szobi királyi népek közötti ügyben a király a budavári udvarbírónak és annak a dömösi és visegrádi várakban elhelyezett várnagyainak és tisztviselőinek ad parancsot.

71 Kilencedfizetéls alóli felmentést a király a budavári udvarbíró rektio-jára engedélyez, a felmentés megtartására pedig kötelezi Kubinyi mostani budai udvarbírót, annak utódait, valamint az udvarbírónak 'a király visegrádi kúriájában elhelyezett helyetteseit.

72 A visegrád—dömösi uradalom, és szomszéd birtokosok közötti határjárások alkalmával a királyt mint földesurat, a budai udvarbíró vagy megbízottja képviseli.

73 A visegrádi uradalom esetében tehát — legalábbis 1481től — teljes mértékben igazolható, hogy az 1518—19-es törvények a szokásjogon alapultak. Az uradalom a provizor felügyelete alá tartozik, az uradalmi tisztviselők az ő familiárisai, a király helyett annak földesúri jogait is ő (vagy familiárisai) gyakorolják. A bácsi törvények szerint • a tatai és komáromi uradalmak is az udvarbíróhoz tartoztak. Ennek előzményeit szintén ki tudjuk mutatni, ugyanis pl. az 1460-as években a komáromi várnagyok Horváth Gergely budavári provizor parancsára és akaratából követnek el hatalmaskodást, majd két héttel később magát Horváthot nevezik meg várnagynak.

74 Horváth utódai ós a későbbi tata—komáromi várnagyok közötti familiárisi kapcsolatot egyelőre nem tudjuk igazolni, sőt a Jagelló-korban már bizonyosra vehetjük, hogy a két vár függetlenedett az udvarbíróságtól. Egy 1500. május 15-én kelt oklevélben ugyanis felsorolják a teljes királyi tanácsot (az ún. „tágabb" királyi tanácsot

75

), és itt — bár Kubinyi László budavári provizor után — de az ítélőmesterdk előtt — említik Korlátkői Osvát tatai és komáromi várnagyot.

76 Amenynyiben Korlátkői Kubinyi familiárisa lett volna, nem tüntették volna fel nevét egy ilyen fontos oklevélben. (A visegrádi várnagy nem szerepel!) A törvény említi azt is, hogy a vár fenntartására az udvarbírónak meg kell szereznie a budai és szerémí tizedeket is. A tizedeket gyakran adták bérbe az illetékes egyházak a királynak, bár a jelek arra mutatnak, hogy ez nem mindig önszántukból történt. 1464-ben pl. utasítja az uralkodó a provizort, 70 1484: OL., Ft., Esztergomi kpt. mag. It. Lad. 35. fasc. 2. nr. 12. 71 1498: Dl. 20709. 72 1504: D-l. 21370. 73 1498: OL-, Ft., Esztergomi kpt. mag. lt. Lad. 35. fasc. 2. nr. 13. — 1505: Dl. 21493. — Mindkét határjárásban részt vett a királyi jogügyigazgató is. — A provizor és a visegrádi személyzet közötti dominus-familiáris viszonyt igazolja ez az adat: 1510-ben Kubinyi László deák budavári provizor birtokot ajándékoz hű szolgálataiért a visegrádi provizornak. Bártfai Szabó i. m. 1230. sz. 74 1465: Dl. 16186, 50534^ 75 Szemben Szilágyi Loránd i. m.-vel, véleményünk szerint inkább Schiller Bódognak van igaza (Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Bp. 1900. 33, skk.), és meg kell különböztetni egymástól a tágabb királyi tanácsot a szorosabb értelemben vett tanácstól. Szilágyi a fentebb ismertetett (35. j.) elmélete miatt, amely szerint a relatorok és a tanácstagok azonos személyek voltak, vetette el a kettős tanácsot. A Schillerrel szemben felhozott érvei (39—40, 66. o. 106. j.) semmitmondók. Fő érve (106. j.), hogy a tágabb királyi tanácsnak rendszertelen összegyűléséből „igen hátramaradottnak tűnhetnék föl az egész magyar kormányzat", nem igényel cáfolatot. A kérdés részletes indokolására más alkalommal kívánunk visszatérni. Az azonban más kérdés, hogy Schiller „tágabb királyi tanács" elnevezése szerencsés kifejezése-e az összes prelátusok, bárók és köznemesi tanácsosok összejövetelének. 76 Dl. 46520.