Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

70 Kubinyi András sági igazgatásának élén áldó tisztviselő hatáskörét terjesztették ki 1518-ban a legfontosabb királyi uradalmakra. Ezt a feltevést — legalábbis ebben a formában — azonban el kell vetnünk. Míg budai várnagyra ugyanis már a XIV. századiból vannak adataink,

16 az udvarbíró csak a XV. század közepén jelenik meg forrásainkban. Nem tekinthetjük ezt véletlennek, ugyanis minden jel azt mutatja, hogy a budai várhoz nem tartozott vártartomány. A várossal délnyugatra szomszédos Sasad egészen Mátyás koráig a visegrádi vártartományhoz tartozik, má)s szomszédos birtokok a királynéi Öbuda tartozékai." Feltehetően először a király egyéb jövedelmeiből fedezték a budai vár és személyzete költségeit, csak Zsigmond kísérelte meg — bizonyára a belső viszályok miatt — bintolkcserékkel és elkobzásokkal Buda környékén a vártartomány létrehozását.

18 Természetesen ez csak nehezen járható út volt, különösen akkor, amikor az óbudai uradalom körülölelte Budát. Uralkodása második felében ezért Zsigmond másként oldotta meg a helyzetet: a nádorra bízta Budát, akinek a Vár fenntartására külön jövedelmet bocsátott rendelkezésére.

19 Mivel pedig ekkor a nádor egyben országos zsidóbíró is volt, ezt a jogkörét saját familiárisára, a budai várnagyra bízta. A budai várnagy így a zsidók országos alibi rája lett, sőt később — az albírói jelleg elhomályosulván — a várnagyot tekintették' a zsidók országos bírójának.

20 Vailószínűleg ebben az időben kapcsolták a kunok és jászok álltai fizetni köteles igen tekintélyes pénzbem és természeti adókat (10 000 aranyforint, azonfelül búza, árpa, zab, borsó, lencse <stb.) a budai és visegrádi vár eltartására. Érdekes azonban, hogy ezt nem a nádor Vagy valamelyik familiárisa kezelte, hanem úgy látszik — az ebben az időben a nádortól többnyire független — jász és kun bírák, illetőleg a királyi kincstartó.

21 Bp. 1917. 47—48. — Fógel igen helyesen teljesen különválasztja a castellanust a provizortól. — Az udvartartással foglalkozó tanulmányok ugyan igen szorgalmasan összegyűjtötték az udvarbíróságra vonatkozó adatoknak jelentős részét, azonban hatáskörük alakulásával lényegében nem törődtek. Ezen a téren viszont figyelemre méltó eredményeket ért el Szilágyi Lóránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—1526. (Klny. a Turul 1930. évi XLIV. kötetéből.) Bp. 1930. 51—52. — Sajnálatos módon azonban teljesen összekeverte a várnagyot és az udvarbírót. — Ujabban rövid összefoglalás: Kubinyi: A kincstári személyzet... 26. 16 Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei. Bp. 1938. 69. (1356. évi adat; megjegyezzük azonban, hogy bizonyos okok alapján nem tartjuk lehetetlennek, hogy az adat nem Budára, hanem Óbudára vonatkozik.) — A XV. sz. elejétől már rendszeres adataink vannak a várnagyra. 1403. jún. 28: Zsigmondkori Oklevéltár (továbbiakban Zs. Oki.) ossz.: Mályusz Elemér. II/l. k. Bp. 1956. 2520. sz. 17 Kovachicb, M, G.: Formuláé solennes stylí. Pest 1799. 531—2. — Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai. Budapest Régiségei XIV. k. 1945. 381. skk. — Bártfai Szabó i. m. 440-—1. Vö. még uo. 601. sz. 18 1404: Zs. Oki. 1/1. k. 3123. sz. — 1410: Zs. Oki. II/2. k. 7372. sz. — Esetleg kapcsolatban volt ez a vártartomány alkotási kísérlet a budai népmozgalommal és a feudális belső harcokkal. L. rájuk Székely György: A huszitizmus és a magyar nép. Századok 90. k. 1956. 353—5, — Mályusz Elemér: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon. Történelmi Szemle III. k. 1960. 165—70. stb. 1(1 Dl. 87960. (1422). Az adatot Kumorovitz Lajos professzor úrnak köszönjük. 20 1422. aug. 26.: Házi Jenő: Sopron sz. kir. város története. Oklevéltár. 1/2. k. Sopron 1923. 224—5. (A várnagy mint albíró.) — Később mint zsidóbíró: Balog Szidónia: A magyarországi zsidók kamaraszolgasága. Bp. 1907. 81. 21 Az 1450-es évek elejéről az Eizingerek levéltárában fennmaradt költségvetés részletesen foglalkozik a jászok és kunok adójával és természetbeni kötelezettségeivei, A természetbeni járadékot „zu dem havs gen Ofen vnd czu der Plintenpurg" adták. Birk, Ernst: Zur Finanzgeschichte des Königreichs Ungern unter König Ladislaus Posthumus. Különlenyo-