Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.
A Hunyadi család levéltárának története 43 nyát. 137 A miniszteri engedélyek megérkezte után a cserét jegyzőkönyvileg — az időközben szabadságra távozott Pauler helyett — Jakab Elek és Csánki Dezső országos levél tárnokok október 15-én az Országos Levéltárban bonyolították le az ott megjelent Szalay Imre igazgatóval, Fejérpataky igazgatóőrrel és Erdélyi Pál segédőrrel. A jegyzőkönyvben rögzítették azt is, hogy a Levéltár még át fog adni bizonyos Hajnóczy- és Őz-féle iratokat is, amelyek a miniszterelnökségen voltak kikölcsönözve. 138 (Erre 1896. március 4-én került sor. 139 ) A 3 kódexet — Thallóczynak október 14-én Tagányi Károlyhoz intézett zárt levelezőlapjában foglaltaknak megfelelően — még aznap expressz postacsomagban megküldték Thallóczy müncheni címére. Thallóczy a kódexeket átadta a bajor Reichsarchiv-nak, s október 18-án 12 óra 35 perckor feladott táviratban értesítette az Országos Levéltárat: „Tausch perfekt". 140 Thallóczy október 19-én még Münchenből jelentést írt Paulernek Oefelevei, a bajor Reichsarchiv „tudományban és félénkségben egyaránt kitűnő" igazgatójával folytatott tárgyalásairól. E tárgyalások során nem bolygatta a többi magyar vonatkozású levéltári anyag cseréjét, mert a bajorok „a kapott aequivalemstől való el nem ragadtatásokban újabb, nem teljesíthető követelésekkel álltak volna elő". A Hunyadi-okleveleket a Hoíkammerarchiv címére küldik, a jegyzéket pedig a müncheni követségnek adják át, így a közös kormány nemsokára abban a helyzetben lesz, hogy „Ö Felségének előterjesztést tehet az ügyben s a Hunyady levéltárnak e folytatása mint kir. ajándék kerülhet vissza a hazába". 141 Az ügyet mozgató Pauler és Thallóczy úgy gondolták, hogy a csere útján megszerzendő oklevelek bizonytalan tulajdonjogi helyzetét oly módon lehetne tisztázni, ha az uralkodó királyi kegyet gyakorolva 'az okleveleket a miagyar nemzetnek fogja adományozni. 142 Ezt az elgondolásukat bizonyára abból-a feltételezésből merítették, hogy annak idején II. József az ajándékba kapott okleveleket ugyancsak a magyar nemzetnek adományozta. Mint láttuk, II. József idejében nem került sor ilyen jogi aktusra, s az okleveleket minden közjogi problematizálás nélkül kapta meg a Kamara Archivuma. Mint a továbbiakból kiviláglik, ezúttal sem került sor királyi adományozásra, minthogy erre közjogilag nem vok ! szükség, s a levéltárosoknak ezt az elgondolását az illetékes kormánytényezők sem támogatták. 143 A bajor Reichsarchiv november 6-án értesítette a közös Pénzügyminisztériumot, hogy 539 tételszám alatt felvett 582 oklevelet (Archivstück) egy ládában a minisztérium címére feladta, s nyugtázásukat kéri. 144 A Pénzügyminisz137 Akkor Dl. 51, ma Dl. 11. 138 OL irattára 240/1924, 1271/1895. 138 OL Országgyűlési Levéltár, Képviselőház és Nemzetgyűlés, Általános iratok (a továbbiakban: OL K 2) Miniszteri jelentések 84. sz. (300. csomó). — E jelzet alatt található az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára között ez ügyben lezajlott valamennyi csere jegyzőkönyvének és a hozzájuk tartozó átadás-átvételi jegyzékeknek másolata. 140 OL irattára 240/1924, 1271/1895. — Az ügy kedvező lezárásáról Wrede müncheni követ október 19-én tett jelentést a Külügyminisztériumnak azzal, hogy a csereanyagot nemsokára küldik. (HHStA, MdÄ, AR, Fach 14, K 13, 1/89, 43659/2/1895. — OL Filmtár W 496. doboz.) 141 OL uo. 1322/1895. 142 OL uo. 737/1889. 143 OL K 26, 1910: XLI. 4311, 909/1890. 144 FuHKA, RFM, Präsidium 433/1895. (OL Filmtár W 496. doboz.)
