Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására : II. rész / 233–252. o.

246 Lengyel Alfréd járást biztosított a kisajátítások, telekfelosztások, határrendezések síkján és — korlátozó rendelkezéseivel — a városokban a költségvetési gazdálkodás megszorítása után is még virágzó, nagyszabású spekulációs lehetőséget, a telekspekulációt is kétségtelenül sikerült bizonyos határok közé szorítania. Az 1937. évi VI. törvénycikk intencióinak gyakorlati alkalmazásával a thj. városok szélesebb jogkört nyertek a városfejlesztési tervek tényleges kiviteleztetése és az építésrendészeti szabályok szigorúbb betartása tekintetében, mely tény végeredményben emelte a városi törvényhatóságok közületi tekintélyét, de a városi számvevőségek államosítását elrendelő 1938. évi II. törvénycikk életbe léptetése nem hagyott kétséget afelől, hogy az önkormányzati tevékenység további szűkítését célzó • kormány-politika folyamatosságában és tervszerű érvényesítésében megszakítás állott volna be. A miniszteri indokolás — részben nem alaptalanul — ágy állította be a törvényhozásnak ezt a lépését, hogy erre sürgető szükség volt, mivel „a városok háztartásvitele, gazdálkodása, pénz- és vagyonkezelése körül az utóbbi évek során mind gyakrabban mutatkoztak súlyos megítélés alá eső jelenségek", de az autonómiát élvező közigazgatási szervek jól tudták, hogy az említett rendelkezés is a centralizációs törekvéseknek képezi egyik láncszemét. A törvény a városi számvevőségek szervezetét a megyeiek mintájára alakította ki és a polgármester hatáskörét ezen a vonalon teljesen az alispánéval tette azonossá.

26 A túlhajtott központosítás egyébként nagy mértékben segítette elő az amúgyis elfajult hivatali bürokrácia kiszélesedését, mely körülmény azután szükségszerűen vonta maga után az egyes funkciókat betöltő tisztviselők túlterhelését, valamint az érdemi ügyintézés ütemének lelassulását. A reform-intézkedések elmaradása lehetetlenné tette a fejlődés menete folytán megkövetelt, a közigazgatás rugalmasságát biztosító generális szervezeti változtatások keresztülvitelét, a helyi kísérletek pedig sok helyütt meghiúsultak, vagy csak lényegtelen mó-i dosításokat tudtak kieszközölni. A helyzet bonyolultságát csak még fokozta az a tény, hogy az országterület átmeneti növekedésével járó feladatok s az ekkor már teljes nyíltsággal folyó háborús készülődések új irányokba terelték a figyelmet s amellett jelentős munkatöbbletet is eredményeztek a törvényhatóságok adminisztratív működésében.. Az ügyvitelben mutatkozó s egyre gyakoribbá váló fennakadások kiküszöbölése, úgyszintén az aktatorlódások elkerülése érdekében a thj. városok általában az ügybeosztás megváltoztatásával ellensúlyozták az így felmerülő problémákat, de nem sok sikerrel. Győrött pl. 1938. őszén egy tanácsnok már kizárólag csak a légoltalmi és tűzoltósági ügyeket intézte, de hasonló ügyköri felduzzadások jelentkeztek — többek között — a levente intézménnyel, a katonaköteíezettséggel, a népmozgalmi nyilvántartással, a mozgósítási előkészületekkel és a hadiüzemi termeléssel kapcsolatos ügyek vonalán is. Ezeken a nehézségeken a közigazgatás racionalizálására alakult különböző bizottságoknak (miniszterközi bizottságok, a 33-as országos bizottság 6-os albizottsága, a közigazgatás-racionalizálási bizottság) az ügyvitel egyszerűsítésére irányuló erőfeszítései és részben érvénybe lépett döntései sem tudtak lényegesen könnyíteni. 3. A városigazgatás a második világháború idején 1. A második világháború 1939-ben történt kitörlése közvetlenül még nem érintette az ország területét, de a közigazgatási gépezet működésiében annyiban már éreztette hatását, hogy az egyre sűrűbb, ha még nem is ténylegesen háborús, katonai behívások sok személyi vonatkozásiban ós az egyes munkakörök ellátása tekintetében sok fennakadást okoztak. A kormány belpolitikai irányvonalának egyik fő elve az volt, hogy a törvényhatóságok ügyintézésében és pénzgazdálkodásában a polgári érdekeket lehetőleg minden esetben alá kell vetni a katonai szempontoknak. Ilyen körülimények között Győrött különös módon hathatott a polgármester 1939. évi szeptember hó 14-én készített költségvetési expozéjának az a része, amelyben a következőket jelentette be: „Gazdálkodásunk az 1940-es évvel érkezik el új fejezetéhez, amikor a múlt terheitől felszabadulva, a költségvetésünk egészein a jelen feladatainak megoldására, a jövő 26 Az 1938. éví II. törvénycikk végrehajtásáról a 100.532/1938. B. M. számú körrend. gondoskodott. (Rend. Tára 1938. IV—V. füzet. 450—51. 1.)