Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására : II. rész / 233–252. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 245" nevezett szanálási korlátozások fokozatos megszüntetése és az úgynevezett államosítási irányzat folytatásának abbanbagyása."

24 Ez a hang, mely a régi klasszikus liberális közigazgatási iskola hangja volt, természetszerűleg nem talált meghallgatásra akkor, mikor a Gömbös Gyulától kezdve egymást követő magyar kormányok immár többé-kevésbé nyíltan a fokozott — helyenként már fasiszta eszközökkel is kiegészített centralizáció kiépítése irányában vezették a közigazgatás fejlődését. 7. A következő esztendők a törvényhatósági jogú városok működésében az anyagi tengődést jelentették, mivel a bevételek a gazdasági válság utóhatásaként és a polgári réteg teherbíróképességének csökkenése folytán leapadtak, a kiadások viszont a legnagyobb takarékosság mellett is növekedő tendenciát mutattak. A lefaragásra ítélt költségtételek legtöbbjénél már alig lehetett megszorításokat eszközölni, a városi alkalmazottak illetményei Győrött például már a tisztviselők számára akkor minimálisnak tartott életszínvonal alá szállottak, úgy, hogy a helyi gazdasági érdekképviseletek is már tiltakozó hangokat szólaltattak meg. A tisztviselők fogyasztó- és vásárlóképességének nagyarányú csökkenése ugyanig már a megyeszékhely közgazdasági érdekeit is hátrányosan befolyásolta, jellemző módon mutatva meg ezáltal az ország egyik legnagyobb iparvárosának kereskedelmi forgalmában a sokezer főnyi munkássággal szemben csak csekély kisebbséget alkotó, ám fix fizetéses tisztviselőréteg gazdasági jelentőségét. De talán még jellemzőbben világítják meg a helyzetet azok a bejelentések, amelyeket a polgármester a költségvetések közgyűlési tárgyalásai alkalmával tett, hogy megfelelőképpen indokolja a háztartási egyensúly fenntartása érdekében foganatosított intézkedéseket. 1934-ben a törvényhatósági bizottság tudomásul vette, hogy a kiadások további szűkítését a város életének, zavartalan közigazgatásának megbontása nélkül már nem lehet folytatni s amellett a város fizetőképessége is napról napra csökken. Egy évvel később a költségvetés összeállításának kényszer-körülményeiről számolt be a törvényhatóság első tisztviselője, melyek azt követelték, hogy ne a jelentkező szükségletekhez méretezze a város a fedezetet, valamint a fedezetül szolgáló pótadó százalékot, hanem a szigorú kritikával számított és biztosan remélhető bevételekhez arányítva rögzítse a megoldható feladatokat. Ennek az elvnek az alkalmazása persze csak stagnálást eredményezhetett, sőt — ahogyan a polgármesteri jelentés meg is állapította — „sok tekintetben bizonyos visszaesés jelentkezik, amenynyiben több, parancsoló szükségletként jelentkező munka és igény (útépítés, útfenntartás, piacrendezés, gyermekgondozás, idegenforgalom stb.) a költségvetés keretében sem nyerhetett olyan arányú kielégítést, mint amilyent a városi jelleg és fejlődés megkövetelne".

25 1936-ban újból csak arról értesülhettek a közgyűlést tagok, hogy nagyobbszabású beruházásra a költségvetés szűk korlátai között még mindig nem lehet gondolni, mert két legsúlyosabb tehertételét, az ínségenyhitő tevékenység 65 000 pengős előirányzatát és a zárszámadási hiányok 51 400 pengős törlesztési összegét csak fokozatosan sikerül majd felszámolni. Az 1937-es esztendő volt az első, amikor a gazdasági életben már bizonyos fokú javulást lehetett észlelni, de a városvezetés még nem látta elérkezettnek az időt a közületi bevételek növelésére, a közületi háztartás megerősítésére, hanem, megfelelően az általa képviselt osztályérdekeknek, arra az álláspontra helyezkedett, hogy előbb az adófizető (vagyis a városi burzsoázia) vagyoni megerősödését kell elősegíteni s csak azután kerülhet sor az egész lakosság életszínvonalának emelkedését és az egészségügy megjavítását szolgáló feladatok, intézmények megvalósítására. Közben a sokat vitatott közigazgatási reform tekintetében érdemleges lépés nem történt, bár nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a harmincas évek második felében más, de ugyancsak fontos vonatkozásban, önálló városi törvény lépett életbe, az 1937. évi VI. törvénycikk, amely a városrendezés és építésügy kérdéseit szabályozta. Korábban csak az egyes törvényhatóságok által alkotott szabályrendeletek intézkedtek ezen a vonalon, de a bennük foglalt rendelkezések és szankciók elégtelenek voltak arra, hogy megakadályozzák a telekspekulációt és új parcellázások esetén — a szükséghez mérten — kötelezőleg biztosítsák a közművesítés előírás szerinti végrehajtását. Az új törvény kimondotta, hogy minden városnak el kell készítenie részletes városfejlesztési tervét, meg kell állapítania a városrendezés alá vont terület valamennyi telkének forgalmi értékét, egységes elA mai magyar város. (Szerk. Mártonffy Károly.) Bpest. 1938. 63. 1. Győr szab. kir. város költségvetése az 1936. évre. Győr 1935. V. 1.