Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Szentpétery Imre: A harmadik személy szerepe a középkori oklevelek kiállításában / 161–172. o.
170 Szentpétery Imre meg, de a Németország területén általuk ezidőben írt okleveleikből csak 10 ismeretes, azoknak is csak egy része eredeti. 41 A fennmaradt oklevelek is anynyira szét vannak szóródva, hogy az összehasonlítás igen nehéz. Mégis, ha az Európa különféle levéltáraiban-őrzött legatusi okleveleknek •••eredetijét összehasonlíthatnók másoknak a velük közel egyidőben és a legatióval kapcsolatos ügyekben kiadott okleveleivel, kétségtelenül számos uralkodói és egyéb iratról bebizonyosodna, hogy az oklevél írása pápai legatusi írnokok kezéből származik. Pl. a heiligenkreuzi levéltárban C(onradus) bíboros pápai követnek 1225-ből egy-napról keltezett két, különböző ügyben kiadott oklevele van meg eredetiben. 42 Ha ezeket összehasonlíthatnók Lipót osztrák herceg azonkori okleveleivel, 43 bizonyára találnánk az» utóbbiak közt a legátus írnokai által kiállítottakat, vagy legalább általuk tisztázottakat. Hiszen bebizonyult, hogy Lipót herceg okleveleinek letisztázását máskor is szokás volt a kancellárián kívüli személyekre bízni. 44 (Conradus az osztrák hercegnek II. András magyar királlyal való békekötésében is szereplő volt. 45 ) A legátusoknak gyakran volt okuk és alkalmuk arra, hogy működésük helyén oklevelet állítsanak ki, vagy levelet írjanak. Mégis ezek közül a legatusi iratok közül, amint ezt fentebb ís érintettük, csak kevés maradt meg eredetiben. Fae-siinilében pedig persze még kevesebb legatusi oklevél vagy levél van közzétéve. Ez akadályozza meg ennek a kérdésnek teljes megoldását, de viszont éppen ez teszi értékessé a magyar példákat. Mint magától értetődő dolgot meg kell említenünk azt is, hogy az állandó székhelyükön pápai legátussá kinevezett (un. residens) érsekek és püspökök a maguk, nem a pápai kancelláriából • származó nótáriusaival íratták okleveleiket, s ezek az oklevelek azután nem is igen egyeznék a pápai okleveleknek sem írásával, sem pedig szerkezetével. (Ilyen residens volt pl. a salzburgi érsek.) Mindenesetre máris megállapíthatjuk azit a (palaeográfiai szempontból) jelentős tényt, hogy a legatio a pápai minusculia terjedését nemcsak a legatusi okleveleken nyújtott mintákkal, hanem a legátusok nevében szóló oklevelek megírásával is elősegítette. A magyar gyakorlat ráterelheti a figyelmet arra, hogy olykor fejedelmeknek, vagy másoknak is okleveleiben mutatkozó pápai minuscula írás a legatio útján egyenesen a pápai kancellária személyzetétől származik, hogy tehát a pápai legatio a pápai írás terjedésében jelentős szerepet játszott. _ Szentpétery Imre I 41 Lásd Friedlander L: Die päpstl. Legaten in Deutschland und Italien, (1928.) 154. 1. 42 Weis i. m. I. 63. 64. 1. Eredetijüket nem ismerem. 43 Mitisnek lett volna erre leginkább alkalma, ki ezen okleveleket jól ismerte. 44 Mit is i. m. 45 Meiller: Regesten z. Gesch. d. Markgr. u. Hrz. Oesterreichs a. d. Hause Babenberg, "Wien 1850. 136. 1. No. 200.
