Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 109 tett a közigazgatási bizottsághoz, ellenőrizte a közélelmezést, orvosi véleményeket adott, boncolásokat végzett (orvosrendőri minőségében) és mint a városi közkórház igazgató főorvosa, végrehajtotta a beosztásával járó szakfeladatokat. A város mérnöki hivatalát a főmérnök vezette, aki az ügykörében dolgozó almérnök, valamint a szükség szerint beosztott díjnokok, szegődményesek és napszámosok támogatásával két munkaterületen fejtette ki működését. Ellátta 1. a törvényhatósági közutak műszaki szolgálatát, 2. a városnak mint hatóságnak és magánbirtokosnak az összes műszaki teendőit. Az utóbbi feladatcsoport keretében saját kezdeményezéséből javaslatokat tett városfejlesztési szempontból, terveket, költségvetéseket készített, lebonyolította az elrendelt építkezési munkálatokat és szakértőként járt el a magáncélra szolgáló építési engedélyek kiadása körül. — A fő- és almérnök minősítését egyébként az 1883. évi I. törvénycikk határozta meg részletesen. A számvevőség hatásköre általában a városi közvagyon és közjövedelmek, alapok és alapítványok nyilvántartására, a jogszabályok (elsősorban az 1883. évi XLIV. törvénycikk) által előírt állami és városi adók kivetésére, továbbá a közigazgatási számvevői teendők, számfejtések, könyvelések, ellenőrzések végzésére terjedt ki. Működésének részleteit a számára kiadott külön „Szolgálati utasítás" szabályozta. Különleges hatáskörébe az alábbi feladatok tartoztak: a házipénztár évi költségvetésének, az alapítványok és a gyámpénztár zárszámadásának, leltárainak elkészítése, esetenkinti véleményadások, az utalványozások érvényesítése, előirányzati bevételek és kiadások nyilvántartása, a pénztár szabályszerű működésének ellenőrzése, pénztári hivatalvizsgálatok foganatosítása, végül szakkérdésekben észrevételek, javaslatok beterjesztése. A számvevőség szervezetében a hivatal vezetésével megbízott főszámvevőn kívül egy alszámvevő, öt számtiszt, egy számgyakornok, két írnok, három végrehajtó és három becsüs működött. A számvevők és számtisztek a közszolgálati felelősségen túlmenőleg évi fizetésüknek megfelelő óvadékösszeget is kötelesek voltak letétbe helyezni. A pénztár a thj. város, a felügyelete alatt álló alapok és letétek pénzeit kezelte, de ugyancsak teendői közé tartoztak azok a feladatok, amelyek a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek, pénzértékeinek, valamint az állami és városi adók címén beszedett készpénz összegek kezelésével álltak kapcsolatban. A pénztár személyzete a következőkből tevődött össze: egy pénztárnok (ő volt a szerv vezetője), egy ellenőr, egy számtiszt és egy díjnok. Munkájuk részleteit a számvevőséghez hasonlóan szolgálati utasítás szabályozta és a pénztári tisztviselők a díjnok kivételével ugyancsak óvadék letétbe helyezése mellett láthatták el hivatalukat. A gazdasági személyzet csupán a számtartóból és a városi gazdából állott. Az előbbi felelősség mellett kezelte a városi tulajdont képező és pénztári kezelés alá nem tartozó ingó vagyont, arról részletes jegyzéket és számadást vezetett s jelentéseit évenkint beterjesztette a-tanácsnak. A gazda tulajdonképpen a városi számtartó utasításainak a végrehajtójaként működött. Mindketten közvetlenül a gazdasági tanácsnoknak voltak alárendelve. A közigazgatási iroda a szükséges iktatási, leírási, kiadmányozási és irattározási teendőket végezte. Személyi állományába tartozott az iktató, a kiadó, az irattárnok, öt írnok és kellő számú díjnok. Az utóbbiak közül a főjegyző mint hivatalfőnök javaslatára a polgármester rendelt ki esetenkint segéderőket az egyes szervekhez, szakhivatalokhoz. Győrött pl. a rendőrkapitányságnál 2 írnok, 3 díjnok, a pénztárnál, számvevőségnél és a mérnöki hivatalnál 1—1 díjnok működött állandó jelleggel. Ugyancsak a főjegyző közvetlen felügyelete mellett végezte munkáját a városi levéltár is, amelynek szakfeladatait és részben igazgatási természetű teendőit a levéltárnok látta el. Legfontosabb kötelességét az átvett iratok megőrzésében és rendben tartásában lehet megjelölni, de felelős volt — többek között — azért is, hogy az anyag a modern levéltári tudomány igényeinek megfelelő rendezettségben álljon az esetleges kutatók rendelkezésére. A törvényhatósági tisztviselők más és főleg állásukkal összeférhetetlen mellékfoglalkozásokat nem folytathattak, de gyakorlatilag nem is igen vállalhattak, mivel a hivatalos idő délelőtt 8—12-ig, délután pedig 2—5-ig terjedt, sőt — a polgármester, ügyész, rendőrségi és egészségügyi személyzet kivételével — még vasár- és ünnepnapokon is 9—11-ig meg kellett tartani a hivatalos órákat. A városi szolgák munkaidejét a polgármester külön rendelet alapján szabályozta. 7. Az 1886. évi XXI. törvénycikk életbelépése után lényegében a fentebb vázolt szervezet és közigazgiatáisi apparátus segítségével látta el feladatait valamennyi törvényhatósági jogú város, bár az illetékes, tényezők, a legbeavatottablb személyök, már e jogszabály megszületése pillanatában -érezték és tudták, hogy — különösen városi viszony latban — nem fog megfelelni a vele szemben