Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

110 Lengyel Alfréd támasztott követelményeknek. A feudalizmus szellemétől átitatott magyar közigazgatási éfetben ugyanis ekkor még mindig a vármegye, a nemesség hajdani fellegvára és testülete vitte a vezetőszerepet s így az 1886-as törvény elsősorban ennek a képére és közvetlen szükségleteire készült, A város bizonyos fokig lenézett közületnek számított, ennek folytán érthető, ha (megfelelően a már jelentkező agrárius és merkantil ellentéteknek) növekvő gazdasági jelentőségének megfelelő nagyobb igazgatási és politikai súlyának intézményes, igazgatásiában is megnyilvánuló elismertetése és biztosítása érdekében továbbra is eredménytelenül kényszerük harcolná, azzal kényszerülvén megelégedni, hogy a kormány központosító politikája a városi törvényhatóságok hatáskörének szűkítését ez idő tájt még nemigen szorgalmazta, mert í^y legalább önkormányzatának törvényileg biztosított rendszerét sikerült messzebbmenő korlátozások nélkül fenntartania. 1889-ben a belügyminiszter (Teleki Géza gr.) bejelenti programjában a közigazgatás reformjának tervbe vett keresztülvitelét és a szakirodalom is egyre sürgeti a városi -törvényhatóságok problémakörének külön való szabályozását. Két évvel később az utód (Szapáry Gyula gr. belügyminiszter) be is nyújtja a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről szóló törvényjavaslatot, mely az első lépést jelentette volna a törvényhatósági igazgatás államosítása felé, de a törvényerőre emelkedett, módosított szöveg (az 1891. évi XXXIII. törvénycikk) gyakorlati megvalósítására a későbbi években sem került sor. A városi törvényhatóságok ilyképpen a jogszabály adta korlátokon belül igyekeztek olyan „modus vivendi"-köt találni, amelyek a helyi tapasztalatoknak megfelelően, legalább részben áthidalták az időnkint felmerülő nehézségeket. Ezt a megoldást választotta Győr város is, bár itt más kényszerítő körülmények is közrejátszottak a korábbi ügymenet megváltoztatásában. 1887-ben ugyanis — egy hivatalvizsgálat kapcsán — kiderült, hogy a gyámpénztári leletek körül nagyarányú sikkasztás történt (kb. 40 000 forint értékben), minek következtében a személyi változások egész sora rendítette meg alapjában a közigazgatás beindult gépezetét. A .tömeges felfüggesztések (a felügyelet gondatlan ellátása miatt a polgármester is ezek sorsára jutott), a szükségessé vált helyettesítések niagy lemaradásokat okoztak, de a restanciák mennyiségót még az is növelte, hogy az elintézetlen ügyeket az előadóknak előbb rendezniük, majd átíainulímányozniok kellett s mindez rengeteg időt vett igénybe. A tanács azonban a sikkasztásai esettől függetlenül is csakhamar ráeszmélt arra, hogy a növekvő és gazdaságilag is fejlődő város vezetésének hatékony ellátására a korábbi, még kezdetleges szervezeti formák már nem lehetnek elégségesek. Ezért 1888-ban, az igazgatás menetének egyszerűsítése, illetve meggyorsítása céljából ügyosztályokat alakított, egy-egy tanácsi előadó vezetésével, öszszesen hat ilyen ügyosztály létesült az addigi szakhivatalok és egyéb szervek összevonásából, mégpedig az alábbi csoportosításban: I. Közigazgatási, II. Gazdasági és pénzügyi, III. Műszaki, ipari és kereskedelmi, IV. Jótékonysági és rendőri, V. Közegészségi, VI. Katonai ügyosztály. — Minthogy a különböző szakbizottságok munkája is állandóan hátráltatta az ügyintézés folyamatosságát, a bizottságok elnökei utasítást kaptak, hogy a hozzájuk utak ügyekről rendszeres iktatókönyveket vezessenek és üléseikre a szakelőadókon kívül a polgármestert is mindenkor meghívják. Ugyanakkor az ügyosztályvezetőket is kötelezte az utasítás, hogy amennyiben valamely ügydarab előzetesen egy vagy