Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.
106 Lengyel Alfréd megyével rokon egészet képez." 9 — A városok kívánságai tehát ismét csak kielégítetlenek maradtak, de a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXL törvénycikk „a fejlettebb köz- és államélet gyakorlati igényeinek szolgálatában" belekerült az Országos Törvénytárba. 5. A törvényhatósági joggal felruházott város szempontjából a legfontosabb módosítást az új jogszabály IV. fejezete tartalmazta, amely a felügyeleti és ellenőrzési jogon túlmenőleg — a szükséghez képest — a rendeleti úton történő intézkedési jogot is megadta a főispánnak. Az Ő személye fogta össze a törvényhatósági igazgatás egészét (felügyeleti joga ettől kezdve már az állami alkalmazottiakra is kiterjedt), s ezáltal a városok (vármegyék) jelentősége a múlttal szemben csökkent. — A törvényhatósági bizottság hatáskörének korlátozását jelientette a törvénynek az az intézkedése, hogy a belügyminiszter az autonómia keretében lefolytatott közigazgatási eljárásokat, a belső ügyvitelt és pénzkezelésit, szakközegei útján barmiikor megvizsgáltathatta, sőt a törvényhatóság vonakodása esetén egyes költségvetési összegek felvételét is elrendelhette. — Az 1886. évi XXI. törvénycikk egyébként a szoros értelemben vett közigazgatás vonalán — lényegtelen módosításokkal — elvileg és részletéiben is átvette a korábbi törvény rendelkezéseit s ezáltal tulajdoniképpen hosszú időre elodázta a városigazgatás terén szükségelt érdemleges, komoly reformok megvalósítási lehetőségét. A teljesség kedvéért azonban még említést kell tenni a jogszabály ama intézkedéseiről, amelyek a vároisi törvényhatóságok háztartásának kérdéseit szabályozták. A magánvagyon és a különféle jövedelmek kezelése tekintetében korábban törvényes előírások nem kötötték a várost, az 1870. évi törvény csupán a pótadózitatáfs jogát körvonalazta. Éppen ez a tény adott lehetőséget — mint Győr példája is mutatja — a sokszor felelőtlen, spekulácóis, vagy csupán a város gazdasági erejét, teherbíróképességét reálisan értékelni, s ugyanakkor az országosan 'kibontakozó tőkés fejlődés nem sejtett időszaki válságaival számolni még nem képes, ám a városok gazdálkodásának egyensúlyát mindenképpen súlyosan érintő, sokszor meg is rendítő gazdaságvitelre. Az 1886. évi XXI. te. ezért részletesen meghatározta, a községekről szóló 1886. évi XXII. törvénycikkel karöltve tételesen szabályozta, az idevágó jogokat és kötelezettségeket. A XXI. törvénycikk 14. §-a a pótadóztaitássál ós a városi háztartást érintő problémák megoldásával kapcsolatban kimondta, hogy „a törvényhatósággal bíró városok házi adója az állami egyenes adók, úgymint a földadó, házadó, kereseti adó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tőkeíklamat- és járadékadó után százalékokban vettetik ki. — Egyébként a törvényhatósági joggal felruházott városok háztartási ügyeire nézve a községi törvény rendelkezései irányadók." — Az utóbbi rendelkezés annyit jelenített, hogy a városi törvényhatóságniak ettől kezdve évenlkint pontos leltárt kellett készítenie (külön az ingó és ingatlan vagyonról), továbbá a vagyonkezelés ós jövedelem felhasználás minden fontoslabb kérdésében a közgyűlés •döntései alapján volt kénytelen eljárni. A városi igazgatás szervezetét illetően egységes szabályozás ezúttal sem történt meg, de a gyakorlati élet a differenciálódott ügyfajták azonossága következtében így is kialakította azt a többé-kevésbé véglegesnek tekinthető organizációt, amely idővel, ügyosztály-rendszer bevezetése révén, a felszabadulásig 8 Csizmadia i. m. 176. 1. (Képviselőházi Napló 1884—87. IX. köt. 338.)
