Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 105 vénycikk rendelkezett. A bizottság 20 tagból állott (tíz önkormányzati és szakigazgatási vezető hivatalból, tíz a közgyűlés által választva) és ülésein a főispán elnökölt. Hatásköre háromféle volt: 1. közigazgatási ügyökben intézkedett, 2. fegyelmi 'hatóságot gyakorolt és 3. fellebbezések tárgyában határozott. A legfontosabb ezek közül az első volt, ment ennek keretében — a törvény szavaival élve — mindent el kellett követnie, „hogy a törvényhatóság területén a közigazgatás ösíszhangz'atosan eszközöltessék ás az összes, alkar kinevezett, akár választott közegek egymást támogassák, teendőiket összevágólag telj esi tsék."

s — A bizottság önálló hatóságként működött, de a törvényhatóság szervezetével szoros kapcsolatban állott, úgyhogy szakigazgatási kérdésekben ils elsősorban a vármegye:, illetve a város érdekeit volt köteles képviselni. A közigazgatási bizottságok életrehívása nem tartozott a törvényhozás legszerencsésebb alkotásai közé, de a politikai centralizációra való törekvésnek a vonalán ez az intézkedés is előrehaladást; jelentett, akárcsak a gyámügyi törvény, amely a következő esztendőben egységesen rendezte a gyámsággal és gondnokságglall kapcsolatos összes kérdéseket. Az 1877. évi XX. törvénycikk hatályon kívül helyezte az ilyen jellegű (vármegyei) statútumokat s bár organizáció szempontjából meghagyta az árvaszékeket a törvényhatósági szervezetben, a polgármester (alispán) hatásköre ezekben a vonatkozásokban bizonyos; fokú korlátozásokat szenvedett. Az árvaszék ugyanis a törvény értelmében az illetékessége alá tartozó ügyekben önállóan és külön ügyviteli szabályzat szerint működő szakhatósággá vált. Személyzete az árvaszéki elnök közvetlen rendelkezése, felügyelete és ellenőrzése alá került s a törvényhatóság első tisztviselő jenek csupán a rendelkezések megtartása, Vallaimint a személyi ügyek tekintetében maradt meg a felügyeleti és ellenőrzési hatásköre. Közben az országgyűlés mindkét háza elérkezettnek látta az időt, hogy a régi szabad királyi kiváltságok alapján törvényhatósági jogot nyert azokat a városokat, amelynek lakossága anyagi és szellemi téren nem érte el a meg* kívánt mértékét, de különben sem bírta el az önkormányzattal járó költségek további viselését, megfossza addigi jogállásától. így született meg az 1876. évi XX. törvénycikk, amely az 1870-es megállapított 71-es létszámmal szemben 24-re csökkentette a városi törvényhatóságok összlétszámát. Az említett jogszabály életbe léptetésének persze egyéb háttere is volt, mert a TisZaHkormánynaik az állami gépezet központosítására irányuló erőfeszítéseit egyelőre ez a politikai sakkhúzás; is megfelelő módon

1 támogatta. Az életviszonyok gyors változása, az elintézést igénylő ügyek állandó szaporodása azonban csakhamar szükségessé tette, hogy a közigazgatást szabályozó általános törvények is a fejlődés által megkövetelt revízió alá kerüljenek. Az ilyen jellegű kísérletek 1885 őszén már egészen komoly formában jelentkeztek, amikor a belügyminiszter ankétot tartott a törvényhatóságok vezetőinek s ez alikalommal az 1870. évi XLII. törvénycikk módosítása is felvetődött. A javaslat tárgyalása során egyes városok képviselői újból hangsúlyozták, hogy a törvényhatósági közigazgatás: megreformálásával kapcsolatosan külön városi törvényt kellene alkotni, de Tisza Kálmán válaszában a következő szavaikkal vetett véget a vitának: „Meggyőződésem az, liogy a. városi elem kulturális hivatását nem úgy teljesítheti, hía mentől inkább elkülöníti magát a megyéktől, hanem ha igyekszik helyzetében a megyei életet is átjárni és a 8 Az 1876. évi törvények gyűjteménye. Bpest. 1908. 77. 1. (Az 1876. évi VI. te. 13. §.)