Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Szedő Antal: A ma levéltárelmélete / 3–20. o.
10 Szedő Antal az összes hatóságokkal kellő nyomatékkal tud tárgyalni, mint az Egyesült Államokban a Belső Igazgatás Hatósága, mely az öSszes állami hivatalok épületeivel és iratanyagával foglalkozik. (Ezek a kívánalmak a levéltári főigazgatóságok hatásköre tekintetében elég általánosak az egész világon és meg kell állapítani, hogy a magyar Levéltárak Országos Központja jelenleg sem megfelelő hatáskörrel nem rendelkezik, sem intézkedéseinek kellő súlya és hatékonysága nincs meg. Ez azonban nem köll, hogy jellemző legyen a szocialista levélcárügyre, hiSzen a Szovjetunióban, Romániában, Lengyelországban, Csehszlovákiában igen hatékony a levéltári főigazgatóság működése.) Nagyon fontos az is, hogy pontosan meg legyen határozva a levéltári anyag fogalma, és hogy a levéltáriban az anyag feldolgozása és publikálása terén semmi kötöttség ne legyen. (Ezt egy jó levéltári törvénynek kell biztosítania!) Az Egyesült Államokban (de sokszor másutt is) a funkcióban levő személyek mikor hivataluktól megválnak, nagyon érdekes és fontos inatokat visznek magukkal. Ezek az iratok vagy megmaradnak az utókor számára, vagy sem. Érdekes, hogy amerikai szerző is alapelvként mondja ki, hogy a levéltári anyag a közösségé, az egész államé, mindenkié. Ami- egy levél tárban a munka megszervezését illeti, Schellenberg szakosztályokat javasol és nem funkció szerinti megosztást (pl. irattárak ellenőrzése, kutatószolgálat, selejtezés, rendezés stb.). A munkaterület segítse hozzá a levéltárost, hogy bizonyos területen speciális szakismereteket szerezzen. A levéltárnak Sdhellenberg szerint is tervszerűen kell dolgozni. Ehhez először anyagát fondókra, állagokra, sorozatokra kell bontani, majd először átfogó segédletekkel kell kezdenie és ha az egész anyagról már van áttekintés, akkor kell részletes, kisebb egységekről készülő segédleteket csinálni. Minden egyes munkafajtáihoz készüljön utasítás; sok országban az utasításokat könyvalakban adják ki. Igen fontos a levéltárosok képzése. Schellenberg is elismerően nyilatkozik a francia École des Chartes-ról és a három német levéltároskópző főiskoláról (München, Marburg, Potsdam). A levéltárosok történeti Segédtudományokat, archivisztikát, hivataltörténetet tanulnak. A legtöbb helyein az egyetemek és .a levéltárakban működő levéltárosképző tanfolyamok, főiskolák együttműködnek. 2. Selejtezési szempontok Minden iratnak kétféle értéke van. A primer érték magát a létrehozó szerviét érdekli, de rendszerint egy idő múltán ez megszűnik. A szekundér érték más szerveket, és a tudományt, első-sorban a történettudományt érdekli. Más szavakkal: az irat egyrészt felvilágosításokat tartalmaz magára a szervre, amelyik létrehozta, annak működésére, hatáskörére, ügyintézési módjára (ezt nevezi Schellenberg bizonyító értéknek), másrészt az irat tartalma érdekes lehet a történetírás szempontjából is (ezt nevezi Schellenberg értékesítő- [hír-] értéknek). A két éirték nem zárja ki egymást. Az (amit a selejtezéseket szabályozó magyar rendelkezések is előírnak), hogy a hivatal Vagy intézmény történetére, szervezetére, hatáskörére, mindezeknek a változásaira vonatkozó iratokat kiselejtezni nem szabad, általáno.san elismert elv. Schellenberg azonban a ki nem selejtezhető iratoknak ebbe
