Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Paulinyi Oszkár: A Magyar Kamara városi bizottsága, 1733–1772 : forrástani tanulmány / 33–46. o.

38 Paulinyi Oszkár 3. Ügyviteli segédkönyvek, — a városi ügyekben kelt királyi rendeletek kivonatai („Liber extractuum e benignis resolutionibus", 1748. március 20 — 1758. június 26), illetőleg szövegmásolatai („Liber resolutionum regiárum", 1758. szeptember 7 — 1760. december 18); egyegy kötet. A megmaradt jegyzőkönyvek, különösen az 1735. július 8 —1742. november 9.-i időszaknak a folyamatos egészükben megmaradt jegyzőkönyvei a maguk sajátos szerkesztési módjával rendkívül becses, az eredeti bizottsági munkálatokkal egyenértékű kútfőanyagot képviselnek. A jegyzőkönyvek ugyanis teljes szószerinti terjedelemben jegyzik fel az egyes városoknak a beterjesztett számadások alapján a normatív „idea" kérdőpontjai szerint a leket. A kutatás tehát a jegyzőkönyvekből igen kimerítő képet nyerhet az egyes városoknak a korabeli vagyoni helyzetéről és gazdálkodásáról, sőt helyenként — a firtató észrevételezések és az azokra adott felvilágosítások révén — még az egyes jövedelmi források történeti gyökereiről is. Minthogy a központi kormányzat különösen felfigyelt a városi közületek nagymérvű eladósodására, a bizottság a vagyoni statusok felfektetésénél részletesen (mondhatni, a beküldött kimutatások szó szerinti átírásával) kitér a városokat terhelő kölcsönök számbavételére. Keletkezésükben ezek a kölcsönterhek nem egyszer visszanyúlnak a XVII. sz. derekáig is. Minthogy pedig a kimutatások névszerint megjelölik a hitelezőket is, nem egy vonatkozásban fényt derítenek az uzsoratőke csomósodási pontjaira is. Az adatszolgáltatás földrajzi köre a magyar udvari kamara tanulmányunk elején már részletesen meghatározott igazgatási körzetével esik egybe, kivéve az ún. alsómagyarországi hét bányavárost (Baka-, Béla-, Beszterce-, Körmöc-, Libet-, Selmec- és Újbánya), amelyek számadásainak a felülvizsgálatát — legalábbis kezdetben — a Selmecbányái bányagrófság hatáskörébe utalták. Mint ugyanott láttuk az ún. felsőmagyarországi városok a szepesi kamarai adminisztráció körzetébe estek s így azok számadásaival bizottságunk nem foglalkozott. A 2. sz. alatt számbavett lajstromkönyvek tanúsága szerint azonban a 60—70-es években már az alsómagyarországi bányavárosok számadásai is a magyar kamaránál futottak be; megállapítandó még, hogy mely időponttól kezdve. Nem kevésbé részletesek a jegyzőkönyveknek a tisztújító közgyűlésekről beküldött biztosi vagy tanácsi jelentéseket tárgyaló részei is. 1736—1737-ben a bizottság részletesen tárgyalja a városok taxa (hadiadó)-hátralékait, ahol a szepesi adminisztráció idevágó jelentései kapcsán feltűnnek a felsőmagyarországi városok is. A kivonatos jegyzőkönyvek (1756—1759) csak rövid ténymegjelölést adnak a tárgyalt ügyekről, adatszolgáltatásuk csak tájékoztató, érdemi kútfőértékkel nem bír. A jegyzőkönyveknek sem mutatója, sem tartalomjegyzéke nincs. Átnézésüknél az időrendi tagolódás nyújt némi segítséget. Weidinger Xav. Ferenc magyar udv. kamarai tanácsos hagyatékában fennmaradt a bi-" zottság jegyzőkönyveinek még egy másik példánya is, amely az 1733. augusztus 18-tól (a bizottság első ülése) 1738. október 11-ig terjed.

18 A 2. sz. alatti lajstromkönyvek a beküldő fél nevét, az irat rövid tárgymegjelölését (ami csak elvétve, magánszemélyek beadványainál hiányzik) és keltét adják. Év és hónap szerint tagolódnak, a hónapon belül azonban a napi kelet időrendje már nem érvényesül. A Pénzügyigazgatási Levéltárakról készült (Sinkovics—Felhő-féle) alapleltár iktatókönyvnek minősíti őket, ránk inkább irattári lajstrom benyomását teszik. Adatszolgáltatásuk csak tájékoztató értékkel bír, mert csak általánosságban tájékoztat a tárgyi vonatkozásokról. Viszont képet nyújtanak a bizottság ügyforgalmáról. Ez pedig figyelmet érdemel azért is, mert maguk a bizottsághoz áttett beadványok ma már nem állnak rendelkezésünkre. A magyar kamara levéltárának „Litterae ad cameram exaratae" c. beadvány-sorozatában a bizottság lajstromkönyvéiben szereplő beadványok csak szórványosan találhatók. A lajstromkönyvekhez kötetenként betűrendes mutató is készült, amely a lajstrom folio-számaira utal. A 3. sz. alatti ügyviteli segédkönyvek közül a kivonatos kötet ís szabatos formában adja a királyi rendeletek érdemi intézkedéseit. Minthogy igen jó név- és tárgymutatójuk van, várostörténeti vonatkozásban kiindulási pontjául szolgálhatnak a kutatásnak. Az itt megállapítható keltezési adatok és tárgyi vonatkozások alapján az ügyek tárgyalása a tanácsülés! jegyzőkönyvekben is tovább nyomozható, amelyek mutatói kevésbé megbízhatóak; ugyanez áll a kamarai kiadványok (fogalmazványok), az „Expeditiones camerales" sorozataifa. A kivonatos kötet mutatója a kivonatok folyamatos sorszámára, - a másiké a folio-számra L. a 13. jegyzetben id. helyen.