Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

234 Bónis György évvel ügyvédként tűnik fel.

309 Ugyanígy a specialis presentia embereinek látszanak az 1420-as években Csepcsi György,

310 Hermáni Péter

311 és Teszéri László.

312 Valamennyien kúriai jegyzők, régi címük ellenére már a kancellári bíróság szolgálatában.

313

. Azt a tényt, hogy egyes nótáriusok „kúriai jegyző" címük megtartásával a különös jelenlet irodájában dolgoztak, nem lehet a familiaritás megszokott feltevésével megmagyarázni; nehéz lenne eldönteni, hogy Túri, Csepcsi, Hermáni és Teszéri ebben a beosztásukban Jakab mesternek vagy Szelői János országbírói ítélőmesternek familiárisai. Inkább egy olyan jelenséggel kell számolnunk, mely magasabb szinten, a bíróságok tanácsának, összetételében már a XIV. században megnyilatkozott, de csak Mátyás királyi tábláján vált teljessé, s ez a kúriai személyzet egysége. Azon a kapcsolaton túl, amely az egyes jegyzőket a maguk irodájához fűzte, egységgé olvasztotta valamennyiüket a hasonló (kisbirtokosi vagy polgári) származás, a közös gyakorlati képzés, az alig eltérő kereseti lehetőség, és a földrajzi közelségből adódó szoros együttműködés. Erre a pecséthelyettesítés és a nagybírói üresedés áthidalása nyújt példákat. Fent (a 2. pontban) a pecséthelyettesítésnek azzal a módjával találkoztunk, mely a nagybíró ítélőmesterének és a kezén levő pecséteknek távollétében (absentibus sigillis) éppen az ítélőmester hátrahagyott pecsétjét alkalmazta. Ez a mód azonban, mely a protonotarius gyűrűspecsétjének hitelességét illusztrálja, nem érte meg a századfordulót.

314 Mellette már 1370 óta igénybe vették valamelyik másik főméltóság pecsétjét is, még ha az ő irodája nem is tartozott a kúriához. így Opolei László nádor kancelláriája szükség esetén Lackfi Imre erdélyi vajdáét,

315 kivételesen Dunajeci János tárnokmesterét alkalmazta.

316 Végítélet megerősítésére idegen pecsét nem volt alkalmas, de halasztó, bírságoló, idéző, vizsgálatot rendelő levélen, sőt peregyezségen is szerepelhetett. Az idegen pecsétes 1370-i okleveleket (a „solvit D" jel tanúsága szerint) bizonyosan a nádori irodában írták meg.

317 Zsigmond uralkodása alatt is előfordult, hogy Garai Miklós nádor okleveleit Bebek János tárnokmester,

318 majd Rozgonyi Simon, ill. Perényi Péter országbíró pecsétjével erősítették meg;

319 magukat az okleveleket a nádori irodában készítették el, sőt láttuk, hogy 1423-ban az ítélő309 1408: Zs. O. II. k. 6321. sz.; 1409: uo. 6610, 7009. sz.; 1412: Zichy okmt. VI. k. 189. I.; 1424: uo. VIII. k. 150. 1.; 1425: uo. 227. 1.; 1435: ügyvéd, uo. 461. I. 310 1424: Dl. 11458; 1425: Zichy okmt. VIII. k. 227. I. 311 1415: több más kúriai jegyzővel, Dl. 94953; 1424: Zichy okmt. VIII. k. 186. L; 1425: Dl. 92678. 313 1425: Zichy okmt. VIII. k. 227. •!. 313 Maga Jakab mester is kapcsolatban lehetett az országbíróval. Feltűnő Rozgonyi Simon 1409-i felmentő ítéletén a következő jegyzet: Ad relacionem magistri Jacobi (?), Dl. 89671. Borsod megye közgyűléséről lévén szó, talán kir. ügyigazgatói minőségében referált. 314 L. fent 90. jz. Kivételesen 1439-ben Bátori István országbíró Szelői János ítélőmester pecsétjével erősítette meg halasztó^levelét, Dl. 89951. 315 1370: Dl. 77440, 77456—57, 87453 (egyezség), 91768, 96455; 1372: Dl. 96475. 316 1372: de Danavich (?), Dl. 37508—12 (Zichy okmt. III. k. 458—463. 1.). 317 Vö. az 1370-i vajdai pecsétes oklevelet (Dl. 77440, Zichy okmt. III. k. 414. 1.) a következőkkel: 1368: Dl. 91745, 1370: Dl. 77447. 318 1412: Dl. 79085, 79088. 319 1412: Turul 1909. 181. L; 1417: Dl. 79402 (Zichy okmt. VI. k. 444. 1., nádori jel)» 1420: Dl. 70212, 79606.