Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.
A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 199 A kancelláriában tehát az oklevelek díjából a kancellár (1351-ben ennek hiányában az alkancellár) és a jegyző részesedett, de természetesen nem egyenlő arányban. Más adatok is megerősítik ezt. 1391-ben Fedemus-i 'Zobonya Miklós azért zálogosítja el kisfaludi birtokrészét, mert nincs pénze arra, hogy kegyelemlevelét „a cancellario et notarüs. .. regis" kiváltsa. 10 1407-ben pedig Treutel Miklós tárnokmester és fivére nemcsak cserejószágokért engedik át két Bodrog megyei birtokukat a Korpádiaknak, hanem azért a 300 forintért is, amelyet az oklevelek általános bemutatásakor a főkancellárnak és a királyi nótáriusoknak „in prémium et redemptionem" kellett volna a szokásos alkudozás eredményeként fizetniük, de Korpádi Kelemen alkancellár elengedtetett. 11 A nádor és az országbíró irodájában — a királyi jelenléteket most egyelőre figyelmen kívül hagyva — a vezető szerepét az ítélőmester töltötte be (protonotarius). Különösen világosan fejezi ki ezt Bebek Imre országbírónak 1390-ben a Garai László mester és Szentszalvátori János országbírói ítélőmester, valamint ennek rokonai között létrejött egyezségről kiállított oklevele. Ezt avégből, hogy „racione conservacionis nostre cancellarie per ipsura. magistrum Johannem" kétség ne merüljön fel, az országbíró pecsétje mellett Garai Lászlóéval is megerősítették. 1 ' 3 Az ítéletleveleket nemcsak az 1486-i decretum idejében, hanem már jóval korábban is a protonotarius adta ki a feleknek. 1402-ben Kővári Pál nádori itélőmestert panaszolja be az esztergomi káptalan, amiért egy előkelő urakból álló választott bíróság ítéletét az erről kiállított nádori levélben csalárdul megváltoztatta, 13 néhány évre rá pedig Irsi Lukács mestert, az országbíró protonotariusát tiltja el Bátmonostori Töttös László a bátai apát javára szóló ítéletlevél kiadásától. 14 De más okleveleket is az ítélőmester adott ki, hiszen ő volt a nagybíró pecsétjének őre. 1448-ban Gersei László és Pető az országbírói ítélőmester, Haraszti Tapán Kelemen előtt tettek bevallást Alsóíendvai Bánfi Pál javára, de másnap ezt visszavonták, és siettek Tapánt az oklevél kiadásától az országtanács parancsával eltiltatni. 15 Nemsokára ugyanezek az urak az országbíró előtt tiltakoztak az ellen, hogy Haniki János nádori protonotarius számukra hátrányos halasztólevelct adjon ki. 16 Kivétel számba ment, ha az ítélőmester nem maga kézbesítette a nagybírói oklevelet. 1442-ben az .említett Haraszti Tapán Kelemen mester, akkor a horvát-szlavón bánnak a körösi székre kinevezett ítélőmestere, az ura pecsétjével ellátott nyugtatólevelet csak megőrzésre adta át Írnokának, Berivojszentiváni Pál deáknak, ő azonban tévedésből a kelleténél hamarább kézbesítette azt a panaszos ellenfelének. 17 Nem fér tehát kétség hozzá, hogy a kancellárnak az adománylevelek, privilégiumok stb. kiváltásánál biztosított előnyös helyzetét a nádor és az országbíró irodájában a protonotarius élvezte. Az 1435. márc. 8-i (un. nagyobb) decretum XI. cikke az ítéletlevelek taksájára nézve szabad alkudozást engedett neki, s a márc. 12-i decretum IX.-cikke mellékesen ismét megerősítette, hogy a károkozó katonák elleni ítéletet a nagybírák, „vei eorum vkesgerentes et sigilliferi", tehát az ítélőmesterek adják ki. 18 Mint az országbíró egy 1429-i nyugtalevele elárulja, az ítélőmesternek joga volt a díjat elengedni. 19 De ha az ítélet kiadásáért járó díjat maga szedte is be, 20 a per folyamán kiállított levelek díjából közvetve részesedett. Ha 10 Mályusz Elemér: Zsigmond-kori oklevéltár I— II. (Budapest 1951 —1958), (a, továbbiakban Zs. O.) I. 2112. sz. 11 Zs. O. II. 5347. sz. 12 Zs. O. I. 1496. sz. 13 . . . litteras . . . adiudicatorías super premissa vestra adiudicatione pro ipso capitulo falsé et inique fecisset emanari, Zs. O. II. 1981. sz. 14 Garai Miklós nádor 1406: ... ab emanarifaccione dictarum litterarum sentencionalium publice prohibuit coranr nobis, Magyar Országos Levéltár. Mohácseiőtti gyűjtemény (a továbbiakban Dl.) 87757. 15 Dl. 93088. ío 1449; ... ab emanacione et extradacione talismodi litterarum prorogatoriarum prohibuit contradicendo et contradixit inhibendo publice et manifeste coram nobis, Dl. 93153. — Aznap ugyanígy tiltakoztak az országtanácsnál, Dl. 93154. 17 Dl. 35578, regesta Levt. Közi. 1933. 82—83. I. 18 A szöveg CJH, de a DRH számozása szerint. 18 Feljegyzés az oklevél hátán: non, magister relaxavit, Dl. 76039. 20 1413, országbírói ítéleten: magistro solvit xxxiiij d. Dl. 79165.
