Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - IRODALOM - Komjáthy Miklós: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. kötet, 2–3. füzet, 1272–1290. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette: Borsa Iván. Budapest, 1961. / 284–288. o.

282 Irodalom Az általános részek után következő adattárak a mai helységnévalakok (ill. ilyenek híján a középkoriak) ábécéjében helységenként közlik az egykori névváltozatokat, majd szó szerint, ill. kihagyásokkal mindazt, ami a községet érintő oklevelekből közzétételre érdemes (megyenév, birtokosok, földrajzi és személynevek, határjárások, egyházak, épületek stb.), végül szövegszerűen előadják a helység történetét. Az egyes helységekről szóló részek végén a térbeli tájékozódáshoz szükséges, valamint helységnévtári és más könyvészeti adatok olvashatók. A könyv az archeográfia és a filológia kívánalmait oklevélkritikai megjegyzésekkel, az eredeti és átírásos évszámok, forrásjelzetek, valamint az írásbafoglaló személyek következetes és gondos közlésével igen nagy mértékben igyekszik kielégíteni. A kiadott szövegeknek az eredetiekkel való összevetése (amit U szerző csak négy alapos forráskiadvány okleveleinél mellőzött) különösen a tulajdonnevek ellenőrzése szempontjából volt nagyfontosságú. Megyecs községtörténetek szövegeihez gazdag térképillusztráció csatlakozik: külön-külön lapok ábrázolják az egyes megyék kialakulását, XIII. századi birtokviszonyait, a nagyobb városok XIV. századi képét, végül a térképre vetíthető többi adatot (javarészt az egyes helységekre vonatkozókat). A könyv használatát már csak az könnyíthetne meg jobban, ha a hosszú évek múlva várható teljes mutatón kívül az I. kötet végén is találnánk, útbaigazító indexet. A megyékre és községekre tagolt sokszínű anyag teljes kiértékelése csak az 5. kötet megjelenése után következhetik, de már ma is sok olyan problémája van a korai magyar feudalizmuskor gazdaság- és társadalomtörténetének, amelyek Gy. adattára alapján megoldást nyertek, vagy legalábbis jóval közelebb jutottak megoldásukhoz. Az utóbbiak jelentős részét — a legkorábbi korszakra vonatkozókat — Gy. néhány éve külön tanulmányban tárgyalta. (A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig, Századok 1958.) Igen fontos lépésnek tartjuk a feudális állam megalakulásának végső tisztázásához vezető úton a királyi és várbirtokok szétválasztását (ez teljesen elkerülte a korábbi településtörténeti irodalom figyelmét); királyi, várispánsági és nemzetségi birtokharmadok megyénként újra és újra megkísérelt rekonstrukciójának ugyan feltevésszerű az alapja, de a princípiumot Gy. érvelése után el kell fogadnunk. Meggyőzőnek érezzük a nemzetségi birtokok szétesésének s a helyükre lépő új szervezet megalkotásának részletekbe menő rajzát, vagy az ispánsági központok helyválasztásáról mondottakat (pl. 42. 1.), mindössze a foglalkozásnévből képzett falunevek egységesen királyi birtokká való minősítése (pl. 742., 838. I.) támaszthat némi kétségeket. A megyetörténetekből első ízben rajzolódik ki előttünk monografikus részletességgel az egységes jobbágyság kialakulása, először mérhetők fel a tatárpusztításnak és az úri hatalmaskodásoknak tájanként eltérő demográfiai következményei (pl. 166.,y259., 700. 1.). Úttörő jelentőségű a helység- és népességszámvizsgálat; a reálisnak látszó családfőszámoknak az 1494— 95-ös adatokhoz való viszonya azonban még magyarázatra szorul. A XIV. század eleje és a XV. század vége között bekövetkezett látszólagos számcsökkenés ill. stagnálás (57., 263. 1.) rejtélyét csak'az 1494—95-ös jegyzék helyes értelmezése oldaná meg. Nem lehetetlen, hogy a portaszámok mögött már a XV. század végi összeírásban több családfőt kell keresni. A tájban élő embercsoportok biológiai és társadalmi változásfolyamatainál nem kevésbé érdekes magának a tájnak az átformálódása. Gy. nemcsak az ember kultúrtájalakito munkájára (így a földművelés, állattartás szerepére) hoz konkrét adatokat, hanem a természeti erők következtében beállott folytonos módosulásra is. Ne tévesszük szem elől, hogy azok a vizek, amelyeknek Gy. leírása szerint az Árpád-korbari a maitól eltérő futásuk volt, a tárgyalt negyedfélszáz év alatt is és az utána következő századokban is szüntelenül változtatták útjukat. Ki tudná ma már megmondani, hogy 8 évszázad melyik nagy tavaszi árvize hol, milyen irányú és hány km-es eltolódásokat okozott? Egy apró korrekció a részletekhez: Becseiék 3 Baranya megyei pusztatelepítése voltaképp egy helységre, a Földvár határában fekvő Újfalura (Lakra) redukálható, Kerekegyházon csak a telepítés lehetőségét mérlegelték (259., 302., 325., 334. 1.). Gy. hatalmas arányú vállalkozásának, első kötet-terméke már egymagában is elegendő lesz ahhoz, hogy a korai feudalizmus történetének kutatói egymástól távoleső és eltérő jellegű vidékek sajátosságainak összehasonlítása útján az egész ország történetére érvényes további következtetéseket vonhassanak le anyagából. Gy. alapvető kézikönyve olyan segítséget ad ehhez nekik — s rajtuk kívül a helytörténet és a társtudományok művelőinek is — amelyet egyikük sem nélkülözhet és amely hosszú-hosszú évtizedekre feleslegessé teszi a korszak topográfiai nyersanyagának közvetlen használatát, vagy bármilyen hasonló kézikönyv összeállítását. A következő kötetek mielőbbi megjelentetése véleményünk szerint történettudományunk elsőrendű feladatai közé tartozik. Maksay Ferenc-