Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - IRODALOM - Komjáthy Miklós: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. kötet, 2–3. füzet, 1272–1290. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette: Borsa Iván. Budapest, 1961. / 284–288. o.

Irodalom 28* MATRIKELKARTEN VON VORPOMMERN 1692—1698 NACH DER SCHWEDISCHEN LANDESAUFNAHME Leipzig 1960. 23 1 + 4 tkép (Kataszteri térképek Vorpommernből az 1692—1698. évi svéd országos felvétel alapján.) Európában az első részletes adókataszteri földfelmérések a XVII. század folyamán indultak meg. Az észak-európai térség akkori politikai és kulturális vezető hatalma, Svédország, 1628-tól kezdődően olyan pontos mérési módszereket dolgozott ki, amelyek a század végére lehetővé tették, hogy elsőrangúan képzett mérnöki gárdája a 30 éves háború óta svéd uralom alatt álló német területeken is általános (1:8333 méretarányú) kataszteri felvételeket hajtson végre. Német kartográfus és levéltáros körökben régóta ismerik ennek a nagyszabású vállalkozásnak a greifswaldi levéltárban ránkmaradt emlékeit, de mivel a felvétel egyes lapjai — akárcsak a mi II. József korában készített kataszteri lapjaink — a községhatároknak csupán egy-egy kicsiny részletét (dűlőjét) ábrázolják, a kutatás sokáig alig tudott velük mit kezdeni. A 30-as években megindult kísérletezések után végül 1948-ban megjelenhetetett az a munka (F, Curschmann: Matrikelkarten von Vorpommern 1692—1698, Rostock), amelyben néhány község részletfelvételeit összerajzolva, egész faluhatárokra áttekinthetően közölték, közzétéve és értékelve ugyanakkor a térképekkel egyidejűleg készült magyarázó-leíró szövegeket is. Most a „Deutsches Institut für Länderkunde" és a Német Demokratikus Köztársaság; Levéltári Igazgatósága jóvoltából még fejlettebb technikájú publikáció kiadása vált lehetségessé. E. Rubow nemcsak összerajzolta a svéd anyagból kiválasztott négy község kataszteri részletfelvételeit, hanem hosszantartó, precíz munkával, többszörös méretáttétellel és a legmodernebb fotoeljárások segítségével rávetítette a XIX. század végének modern kataszteri térképeire, hogy végül 1:25000-es méretarányú színes lapokon közölhetők legyenek. A négy térkép az 1880-as évek helyzetét feltüntető halványszürke alapon, színek szerint elkülönítve mutatja be a XVII. századi művelési ágakat (szántókon belül a nyomásokat, pusztaszántókat, erdőkön belül a fafajtákat), a belterületeket, a majorokat és a malmokat. Ezzel a kutatók számára valóban páratlan lehetősége nyílt annak, hogy e „dinamikus" térképeken a táj 2,00 éves változását közvetlen összehasonlítás útján, egyetlen pillantással felmérhessék (a tenger partváltozásait, az irtásokat, az erdőfajták kicserélődését, a talajminőség módosulásait, a dünék eltűnését és keletkezését stb.), annyira, hogy a publikálók még a gyakorlati mezőgazdaság tervező- és építőmunkája számára is hasznosíthatónak gondolják művüket. A 30 éves háború utáni kor különben fontos cezúra volt a német tájak életében: a pusztulás, elmocsarasodás hosszú korszaka után az újjáépülést és egyben a modern fejlődést indította el. E XVII. századi táj képe nem egy értékes új felismerés forrása lesz majd az agrártörténet számára ís. Már a közzétevők megfigyelték, hogy — a nyomáskényszeren túlmenően — szomszédos faluk szántóterületei is gyakran érintkeznek egymással; ezzel a rendszerrel a gazdák védőkerítéseket takarítottak meg és összefüggőbb tarlólegelőterületeket biztosítottak. , A kis kötethez adott bevezető szöveg ismerteti a térképek összeállításának módszerét, magyarázza az ábrázolástechnikát, értékeli az egykori mérési módszereket, leírja a felmérés menetét és utal a felhasználás lehetőségeire. Mintaként közli az egyik község térképeihez adott svéd kísérőszöveg hű német fordítását, benne a községhatár, a birtoklástörténet leírásával, a lakók és úrbéres helyzetük, foglalkozásuk felsorolásával, az allodiális és úrbéri földek művelési ágak szerinti területkimutatásával, a föld termékenységére, az állatokra, a cselédségre és az úrbéri szolgáltatásokra vonatkozó részletes közlésekkel, — mindmegannyi értékes adat az agrártörténeten kívül a parasztság történetére, különösképp strukturális változásaira is. A magyar történeti kartográfia és agrártörténet művelői joggal tekinthetnek irigykedve erre a kis kiadványra, hiszen az ő országukban nemhogy a korai kataszteri felvételek nem találtak feldolgozóra és pubíikálóra, de az első nagy katonai felvétel lapjainak és kísérőszövegeinek kiadása is csak a tervek között szerepel még. Maksay Ferenc