Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - IRODALOM - Maksay Ferenc: Matrikelkarten von Vorpommern 1692–1698 nach der schwedischen Landesaufnahme. (Kataszteri térképek Vorpommernből az 1692–1698. évi svéd országos felvétel alapján). Leipzig, 1960. / 283

f Irodalom 279 Justinianusra támaszkodva azt bizonyítja, hogy csak a ,traditio per cartam' kifejezés kontinuitása bizonyított, de az alapjául szolgáló jogi aktus új, tehát csak formai kontinuitásról lehet beszélni. Eredménye a magánjogi írásbeliség kontinuitásának vizsgálata terén így lényegében azonos eredményre jut, mint amilyeneket Péter Classen állapított meg e sorozat 1—2. kötetében a központi állami oklevéladás kontinuitásának vizsgálata során. (Steinacker tanulmányának címe: ,Traditio cartae' und ,traditio per cartam' ein Kontinuitätsproblem.) Mind a tanulmányok számát, mind pedig a két kötetben elfoglalt részarányukat illetően tekintélyes szerepet játszanak az egyházi levéltárak okleveleivel foglalkozó értekezések. Gustav Luntowski a Weser mellett fekvő bursfeldi bencés apátság alapítólevelével és az apátság 12. századi privilégiumaival foglalkozik. Ruthard mainzi érsek 1093. évi alapítóleveléről megállapítja, hogy az a 12. század harmadik harmadában készült, III. Jenő pápa 115(2). évi privilégiumának viszont interpoláltságát bizonyítja. Vizsgálja továbbá Adalbert mainzi érsek Stimming által hamisnak tartott 1123. évi oklevelének az előző oklevelekhez való viszonyát. (Die Bursfelder Urkundenfälschungen des 12. Jahrhunderts. 5/6. kötet.) Wolfgang Hessler két tanulmányát, minthogy mindkettő tárgyát a roppant gazdagságú fuldai bencés kolostor levéltárából meríti, Fuldaer Studien cím, alatt foglalta össze. A két tanulmány másik közös vonása, hogy mindkettő a 9. század elejéről származó és igen sok mancipium nevét fenntartó oklevelet tesz vizsgálat tárgyává. Az első tanulmány a fuldai kolostor okleveleit 1160 táján önkényesen kivonatoló és másoló Eberhardus barát kódexében fennmaradt Burgswind-féle adománylevelet veszi részletes stíluskritikai vizsgálat alá. Ennek eredményeképpen rekonstruálja az eredeti adománylevél szövegét, s keltét 803-ra teszi. Az adománylevél 141 mancipium nevét sorolja fel. (Eine Urkunde zur Sozialgeschichte der Karolingerzeit aus dem Codex Eberhardi.) — A második tanulmány egy, a fuldai kolostor 828-ból származó Hraban-cartulariumában található, s 191 szolga nevét tartalmazó jegyzéket vizsgál megállapítva róla, hogy tulajdonképpen két jegyzék, amelyek a kolostor szolgáinak nevét sorolják fel, lényegében a kolostor vagyonának rögzítését célozták, s mint ilyenek tulajdonképpen a Hraban-féle cartularium elődjének tekinthetők. (Zwei Mancipienlisten als Vorläufer der Hraban Cartulare. 7. kötet.) Erich Wisplinghofj III. Ottó 993. április 18-án kelt oklevelének hányatott sorsú töredékét, s az oklevélnek két cartulariumban fennmaradt szövegét veszi alapos vizsgálat alá, s függelékben adja III. Ottó oklevelének kritikai kiadását. Az oklevéllel a király visszaadta a trieri egyháznak a Maastricht-i Servatius-apátságot, amelyet még I. Ottó csere útján elvett tőle. (Die Urkunde König Ottos III. für das Erzstift Trier von 993 April 18. 7. kötet.) A két kötet legterjedelmesebb tanulmányát Walter Heinemeyer írta. Tárgya a Weser melletti Lippoldsberg bencés apácakolostorának alapítólevele. A Ruthard mainzi érsek nevére (az érsek korát megelőző 1062. évre) több részletben hamisított alapítólevélnek, továbbá II. Siegfried mainzi érsek 1212-i megerősítő levelének, az apácák eskülevelének, mellyel a hirsaui bencések szokásainak megtartását fogadják, továbbá a kolostor 1151-ben írt krónikájának részletes analízise során H. pontosan megállapítja az alapítólevél hamisításának fázisait, rámutat a hamisítások indítékaira (újabb falvak megnevezése, bőjteíőírások enyhítése, a kolostor jogállásának emelése). Az igen alapos és meggyőző diplomatikai fejtegetések után groteszkül hat a tanulmány befejező mondata, amely szerint a kolostor számára hiányzó alapítólevelet pro amore, pro cautela nec non et honore loci hamisították. A tanulmány címén és a sorozat általános keretein túlmenően részletesen foglalkozik a kolostor alapításának történetével és a Weser folyó felső vidékének politikai helyzetével a 12. század első felében.(Die Urkundenfälschungen des Klosters Lippoldsberg. 7. kötet.) /. Y. Mariotte rövid tanulmánya Barbarossa Frigyes császár egy 1160 körül keletkezett parancsának kapcsán tulajdonképpen a Franche-Comté-beli, a 9. században alapított Baumeles-Messieurs-i apátság történetével foglalkozik, s az oklevelet magyarázza. Függelékként olvashatjuk Barbarossa Frigyes mandátumának 17. századi másolatban fennmaradt csonka szövegét. (Une Lettre de Frédéric Barberousse au sujet de l'abbaye de Baume-les-Messieurs en Franche-Comté. 7. kötet.) A német nyelvű oklevéladás 13. századi kezdeteivel a két kötetben egy-egy tanulmány foglalkozik. Ez a téma a múlt század vége óta sokakat foglalkoztatott. Az újabbak közé tartozik H. G. Kirchhoff, akinek e sorozat 3. kötetében jelent meg tanulmánya e témakörből. Karl Heinrich Rexroth behatóan foglalkozik a dél-németországi Konstanz városnak a 13. század második felében kialakult városi kancelláriájával, a kancellária személyzetével, a német nyelvű oklevelek írásával, az oklevelek jogi tartalmával, a konstanzi püspöknek a város életében betöltött szerepével stb. és végül arra az egyoldalú megállapításra jut, hogy a német nyelvű oklevelek megjelenésében a legfontosabb szerepet az akkoriban politikailag és gazdaságilag virágzó délnémet városok városi kancelláriája játszotta. (Die Entstehung der l