Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - IRODALOM - Komjáthy Miklós: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. kötet, 2–3. füzet, 1272–1290. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette: Borsa Iván. Budapest, 1961. / 284–288. o.

280 Irodalom städtischen Kanzlei in Konstanz. Untersuchungen zum deutschsprachigen Urkundenwesen des dreizehnten Jahrhunderts. 5/6. kötet.) Ingeborg Stolzenberg vitába száll Kirchhoff és Rexroth megállapításaival. Tanulmányának csak első része látott a 7. kötetben napvilágot. Ebben a szerző Freiburg ím Breisgau okleveleit vizsgálja a 13. század második felében abból a szempontból, hogy az egyes oklevélkibocsátók, az oklevélbe foglalt jogeset érdekeltjei miként befolyásolták az oklevelek nyelvének megválasztását. Igen reális vizsgálódási módszere felkelti az érdeklődést a tanulmány hátralevő része iránt. (Urkundsparteien und Urkundensprache. Ein Beitrag zur Frage des Aufkommens der deutschsprachigen Urkunde am Oberrhein.) Heinz Zatschek a bécsi céhszabályok (Gewerbeordnungen) kiadásra történő előkészítésénél szerzett irattani tapasztalatait foglalja össze. A fogalmazványokon kívül vizsgálja az eredeti tisztázatot, a hiteles és egyszerű másolatokat, az előiratokat és a közbeeső intézkedéseket is. Figyelemmel kíséri, miként került egy-egy mondat a beadványból a bizottsági jelentésbe, illetőleg innen a szabályzatba. A kancelláriai javításokból és törlésekből kíván azután következtetéseket levonni arra nézve, hogy mi volt a céhek elképzelése és mit engedett meg a város iparpolitikája. Kutatásai alapján irattani szempontból azt az eredményt szűri le, hogy a tiszta kancelláriai eredetű (kibocsátói) vagy csupán az oklevélnyerő által szövegezett (reine Empfängerdiktate) kiadványok a vizsgált időszakban (17. század) és a vizsgált iratok esetében lényegesen kisebb számban akadnak, mint a vegyes szövegezésűek (Mischdiktate), amikor a tisztázat mind az oklevélkibocsátó, mind pedig az oklevélnyerő által fogalmazott részeket tartalmaz. Az ilyen, nagy energiát és időt igénylő irattani kutatások azután természetesen a gazdaság- és főleg a társadalomtörténet szempontjából jelentős eredményekre vezethetnek. (Konzepte und ihre Bedeutung für die Gewerbegeschichte. 7, kötet.) Walter Heinemeyer, aki tanulmányának első két részében (1—2. kötet) a gótikus oklevélírással az 1140 és 1300 közti időszakban a középrajnai magánoklevelek alapján foglalkozott, tanulmányának harmadik részében a hasungeni kolostor oklevelei alapján azonos módszerrel (a formák általános fejlődése, a nagy- és kisbetűk, a betűkapcsolások és a rövidítési jelek) vizsgálja az 1300 és 1500 közti korszak gótikus oklevélírását. Az egyes betűk, betűkapcsolások és rövidítések fejlődését 4 táblán mutatja be. (Studien zur Geschichte der gotischen Urkundenschrift. 5/6. kötet.) Erich Kittel tulajdonképpen négy kisebb, egymással csak részleges belső kapcsolatban levő, 14. századi pecsétekkel foglalkozó tanulmányt tesz közzé ,Siegelstudien' cím alatt. Az első tanulmányban (Briefverschlußsiegel — Rücksiegel — Sekrete) a levélzáró, a levélbe foglalt titok biztonságát szolgáló ellenőrző pecsétekkel foglalkozik, melynek során megállapítja, hogy az ilyen pecsétek feliratában levő ,secretum' szót általában ,pecsét' (titkos pecsét) értelemben fordítják, pedig ez gyakran az eredeti ,titok' szót jelenti. — Hantgemal oder Talisman című második tanulmányában Lippei Ottó nemesnek 1344-ből származó nagy pecsétjét, illetőleg az azon levő kabalisztikus jeleket vizsgálja. — Siegel mit Ahnenwappen, Jungherrensiegel* című " cikkében az egyes pecsétekben található egyéb címerképeket teszi vizsgálat tárgyává, amikor a pecséttulajdonos a pecsét vésésekor felmenőinek címereiből egyes elemeket vésetett a pecsétnyomóba. Ilyen szempontból vizsgálja mások mellett Lippei Ottó fent említett pecsétjét is. — Landfriedenssiegel (Botensiegel) aus Blei című negyedik tanulmányában a német gyakorlatban elterjedt békebiztosító pecsétek egyik különös példányát ismerteti, amely 1385/1386-ból való és különös sajátossága abban áll, hogy anyaga ólom. (5/6. kötet.) Gertrud Simon irodalomtörténeti jellegű tanulmányának első része a sorozat 4. -kötetében jelent meg. A második részben folytatja a 12. század végéig keletkezett történeti munkák ajánlóleveleinek és bevezetéseinek taglalását. E részben a munkák stílusával, az íróknak munkamódszerükről tett megnyilatkozásaival, az egyes művek célkitűzéseivel, az olvasóhoz intézett kéréssel és a bevezetések szerkezetével foglalkozik. (Untersuchungen zur Topik der Widmungsbriefe mitteralterlicher Geschichtsschreiber bis zum Ende des 12. Jahrhunderte. 5/6. kötet.) Nehezen illeszthető a sorozat profiljába Hans Eberhard Mayer tanulmánya, amely Guillaume de Tyrs 1186 nyarának végén vagy őszének elején bekövetkezett halálának körülményeivel foglalkozik igen behatóan. (Zum Tode Wilhelms von Tyrus. 5/6. kötet.) Mint a sorozat első négy kötetének ismertetésekor is említettem, most sem tudom elhallgatni annak jelentőségét, hogy a sorozat szerzői — köztük számos fiatal — évről évre milyen figyelemre méltó történeti segédtudományi munkásságot fejtenek ki. Borsa Iván