Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

266 Oltvai Ferenc De nemcsak Csanád megye torontáli járásának községei fordultak Szegedhez. A fenti esetekben ugyanis eddig erről volt szó. Csanád megye torontáli járásának nyugati községei érezték közvetlenül a város közelségét és ezért kérték a védelmet. Mint szomszédok, még ha a Tisza-hidak elpusztultak is, tájékozottak lehettek a szegedi viszonyokról. November első heteiben azonban már a kiskundorozsmai járás két községe is a szegedi polgármesterhez fordult, mégpedig merőben közigazgatási ügyben. Sándorfalva kommunistái ui. 1944. november 9-én azt kérték a polgármestertől, hogy dr. Koncz Árpádot, aki három évig a községben dolgozott, nevezze ki a községi közigazgatás élére. Jelenleg, társadalombiztosító intézeti segédfogalmazó, bírja a község bizalmát. A polgármester ki is nevezte és megbízta, hogy a már felállított polgárőrség irányításával biztosítsa a közbiztonságot.

208 Pusztaszeren december 10-én népgyűlésen választották meg az elöljáróságot, ötös bizottságot, a polgárőrség parancsnokát, bírót és pénztárnokot. A gyűlésről felvett jegyzőkönyvet azonban megerősítés végett, beterjesztették a polgármesterhez és kérték, hogy a megválasztott testületeket a polgármester erősítse meg tisztségükben. A polgármester jóváhagyta a gyűlés határozatait. A gyűlésen résztvett Krajkó András és a földmunkások szakszervezetéről beszélt.

210 Krajkó András szegedi kommunista volt, 1944-ben a fasiszták internálótáborát is megjárta. A felszabadulás után a szegedi szakszervezetben tevékenykedett. A községekbe a Szegedről kijáró párt és szakszervezeti funkcionáriusok a szegedi kommunista pártszervezet utasítására, elősegítették a Szegedhez való csatlakozást, legalább abban a mértékben, hogy a helyileg választott vezetőségeket a szegedi tanács erősítse meg. A város így alakult és megerősödő súlyponti helyzetét a szovjet parancsnokság még jobban erősítette azzal, hogy — mint a polgármester december 28án Csongrád megye alispánjával közölte — a szovjet katonai parancsnokság Kistelek, Pusztaszer, Sövényháza, Kiskundorozsma, Sándorfalva és Tápé községek területébe Szeged polgármesterét bízta meg Csongrád megye alispáni, jogkörének gyakorlásával.

211 A jogkiterjesztés azonban természetesen kötelezettségekkel is járt a városigazgatás számára: olyan kötelezettségekkel, hogy területileg így kiterjedt hatáskörének segítségével a lehető legjobban lássa el nemcsak saját lakosságát, hanem a városban állomásozó szovjet katonai alakulatokat is. A tanács ennek megfelelően 1944. december 1-én városi külterületi igazgatási egységeket és a környező községeket (Kiskundorozsma, .Algyő, Tápé, Sándorfalva, Szőreg, Deszk, Kübekháza, C- és Újszentiván) felhívta, hogy a parlagon maradt birtokokat írják össze, osszák fel az ellátatlanok között a betakarítatlan birtokokat és díjmentesen végezzék el a termények betakarítását. Kötelezzék őket a kukoricaszár levágására és kúpokba rakására is,

212 A közellátáson kívül a közmunka teljesítésében is részt kellett venni a községeknek. Ennek mértékét jól mutatja, hogy pl. november 15-én a város utasította az algyői elöljáróságot, hogy a következő napon a szegedi repülőtéren 150 férfi ásóval és lapáttal, 50 fejszével és 30 fogattal, Kiskundorozsmáról pedig 500-an vonuljanak ki.

213 A munkálatokat a katonai parancsnokság rendelte el», 209 SzÁL, Szpm., 60113/1944. sz. 210 SzÁL, Szpm., 63107/1944. sz. 211 SzÁL, Szpm., 64636/1944. sz. 212 SzÁL, Szpm., 62178/1944. sz. 213 SzÁL, Szpm., 60679/1944. sz., és 60683/1944. sz.