Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak / 163–196. o.

174 Borsa Iván technikai berendezés, a szárító- és fertőtlenítő kamra, valamint az iratlamináló (impregnáló) gép, továbbá egy új pecsétpacskoíat-készítő eljárás rövid ismertetésére szorítkozom., Iratszárító és iratfertőtlenítő kamra. A nedvesség, s az általa okozott penész, továbbá a különböző rovarok által megtámadott levéltári anyag megszárítása, a rovaroktól és mikroorganizmusoktól történő fertőtlenítése az iratkonzerváló műhelyek elsődleges feladata. A Magyar Országos Levéltár műhelye 1957 óta alkalmazza a Hasznosné—Hegyi-féle szabadalom alapján a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalata által készített iratszárító és iratfertőtlenítő berendezést. Ez a két, egyenként kb. 1 köbméteres kazán egy ütemben teszi lehetővé 2—3 folyóméter levéltári anyag szárítását és fertőtlenítését. Ez a levegőnek a kazánokból történt elszívása után mind a szárítás, mind pedig a fertőtlenítés számára kedvezőbb feltételek mellett történik. A fűtést az előre meghatározott hőfoknál szabályozó berendezés automatikusan kikapcsolja, illetőleg a megkívánt hőmérsékleti szint alatt ismét bekapcsolja. Az iratanyag fertőzöttségétől függő, megkívánt vegyszer gőzének a kazánokba való bevezetése fűtött csöveken történik. A berendezés fogyatékossága, hogy nagyobb mennyiségű levéltári anyag fertőtlenítésére, méreténél fogva nem alkalmas. Egy hasonló rendszerrel működő, kb. 20 folyóméter iratanyag egyszerre történő fertőtlenítését biztosító berendezés megépítése folyamatban van. Lamináló (impregnáló) gép. Az amerikai W. J, Barrow nevéhez fűződik annak a gépnek a megkonstruálása, amely lehetővé tette műanyag fóliáknak a megsérült iratokra való rávitelét, s ezzel azok megerősítését anélkül, hogy olvashatóságukat csökkentené. Az első eljárásoknál alkalmazott acetátcellulóz fóliák ugyan nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, de a Magyar Országos Levéltár restauráló műhelye által 1957 óta alkalmazott polietilén fóliák lényegesen jobb eredményeket biztosítanak. A lamináló gép (laminator) 100—150 C° hőmérsékleten lényegében megolvasztja a műanyag-fóliát, s acetátcellulóz esetében a papír mindkét (vagy esetleg csak egyik oldalára) rápréseli a megolvadt fóliát (laminál). A polietilén fóliák esetében viszont belepréseli a műanyagot a megrongált papír rostjai közé (impregnál), s ha az irat ama helyeire, ahol a rostok elpusztultak vagy meggyöngültek, japán rostot helyeznek, a megolvadt fóliával együtt azt is „összeolvasztja", s ezzela restaurálásra szoruló iratnak a technika jelen fejlődési fokán a legjobb kivitelben, a leggyorsabb restaurálását teszi lehetővé. (Az előkészített fóliának és japán rostnak az iratra történő rávitelét a gép kb. 40 másodperc alatt végzi el.) A Magyar Országos Levéltár restauráló műhelye 1957 óta a zágrábi „Strojotehna" vállalat által gyártott kisméretű géppel dolgozik. E gép fűtőlapjainak felülete 45X45 cm, tehát kb. ekkora felületű iratok laminálását, illetőleg impregnálását lehet vele elvégezni. (Ez a méret lényegében csak az irat szélessége tekintetében jelent korlátokat, az irat hosszát illetően nincs megkötés, mert a részletekben történő restaurálást úgy lehet eszközölni, hogy az egyes szelvények közti határ egyáltalában nem érzékelhető.) Ugyanez a jugoszláv vállalat kb. kétszeres méretű fűtőlapokkal rendelkező gépeket is gyárt. Ilyen laminátora van az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének. Alig néhány éve még csak annak, hogy a műanyag fóliák megjelentek az iratrestauráíásban, de máris kiszorították — vagy legalábbis háttérbe szorították — a hagyományos iratrestaurálási eljárásokat. Az 1960. évi stockholmi kongresszuson is viszonylag sok teret szenteltek a referátumok előterjesztői a műanyag-fóliáknak és a velük kapcsolatos eljárásoknak.

29 Pecsétmásolatok, A pecséttan művelői számára nélkülözhetetlen eszköz a pecsétmásolat. Ezeket a múltban gipsz-, majd plasztilin negatívok segítségével állították elő. Mindkét eljárás esetében fennállt a pecsét szennyeződésének lehetősége, s különösen a plasztilin lenyomatok készítésekor a plasztilin rányomása veszélyeztethette a pecsét épségét is. Mindkét eljárás esetében az elkészült negatív kényes, törékeny volt. — A szilikonkaucsuk-nak pecsét-negatívok készítésénél történő felhasználása a pecsétre nézve nem tartalmaz szennyeződési veszélyt, s a másolatot készítő a pecsét épségét sem kockáztatja. Az elkészült negatív rugalmas, egyáltalában nem törékeny. A külföldi tapasztalatból (Német Szövetségi Köztársaság) átvett eljárás alkalmazásában még csak a kezdeteknél tartunk, de az eredmények máris minden várakozást és igényt kielégítenek. Bahmer i. m. 65—68 1.; Belov i. m. 76. 1.; Papritz i. m. 85—89. 1.