Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Vörös Károly–Bélay Vilmos: Kossuth Lajos összes munkái. I–V. k. Országgyűlési Tudósítások. Bp., 1948–1961. XII. k. Kossuth Lajos az első magyar felelős minisztériumban. Bp., 1957. XV. k. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. / 281–285. o.

Irodalom 283 és egyszerűek. Barta ahol lehetett, Kossuth eredeti kéziratából dolgozott — ahol több variáns is rendelkezésére állott, nagy gonddal választotta ki a legmegfelelőbb másolatot; — ahol Kossuth bővebb alapfeljegyzései is fennmaradtak, ezeket is közzéteszi. Magát az így kiválasztott szöveget általában betűhíven, minden változtatás nélkül, csupán a helyesírás egyes esetlegességeit, vagy jellegtelenebb sajátosságait küszöbölve ki, adja közzé. Elismerésre méltóak a józan ökonómiával készült, de így is minden, a szövegben felmerült, de ott meg nem magyarázott kérdésre nemegyszer külön levéltári kutatások alapján választ adó jegyzetek, melyek egyszersmind a kapcsolatot is biztosítják az országgyűlés egykorúlag kiadott, s itt csak számokkal hivatkozott Irományai és a Tudósítások szövege között. Barta teljesítményét e téren már akkor méltányolni kell, ha csak azt nézzük, hogy ritka a lap, melynek alján legalább 2—3 jegyzet nem lenne, s hogy az így legalább 6—7000 jegyzetnek is legalább 2/5-e nem csupán egyszerű utalás, hanem komoly tárgyi magyarázat. Nem tartottuk volna azonban feleslegesnek (sem a Kossuth szöveg kegyeletsértő megváltoztatásának), ha Barta az egyes követek neve mellé minden előfordulásuknál (a Kossuth szövegétől való különbséget persze tipográfiailag megfelelő következetességgel hangsúlyozva) kitette volna az általuk képviselt megye vagy város nevét, vagy annak egyértelmű rövidítését is, Mivel ui. a hivatalos országgyűlési napló ugyanakkor csupán a követ megyéjét nevezi meg, személyét nem, a személy politikai állásfoglalásának és a mögötte álló konkrét politikai erőnek azonnali párhuzamba állítása nehézkes, — amellett maga a Tudósítások is gyakran csak a megyére hivatkozik (mely esetben zárójelben a követ nevét látnók szívesen). Figyelembe véve végül azt, hogy a követek s megyéjük nevei együtt, rendszerezetten összeállítva csak az V. kötet végén levő mutatóban találhatók meg, az ennek folytán szükségképpen állandóan igényelt azonosítás során előálló nehézségek e problémára óhatatlanul felhívják a figyelmet. A szöveg áttekinthetőségét Barta a Tudósítások egyes számainak az anyag többféleségének megfelelő tagolásával, s e címeknek a tartalomjegyzékben ugyanilyen formában történő leközlésével igyekezett biztosítani. Bár a Tudósítások egyes számainak áttekintéséhez •ez igen jó segédeszköz, az anyag egészének felhasználásához keveselljük — főleg akkor, ha tudjuk, hogy a Tudósítások 3 naponként történő megjelentetése folytán az anyag feldolgozása a napi eseményekkel nem tudott mindig szorosan lépést tartani s így egy-egy ülés vagy probléma több számra is szét lehet tagolva. Talán helyes lett volna azért, ha Barta az V. kötethez, még a mutató elé egy kronologikus-tematikus átnézetet is csatolt volna, mely a megfelelő számokra (s esetleg a fontosabb irományok számaira) e helyütt is utalva, bemutatta volna az egyes problémák tárgyalásának időbeli előrehaladását, elhelyezkedését az országgyűlés menetében: ehhez fel lehetett volna használni a mutató problémánként szépen kidolgozott, de az ábécé esetlegessége folytán éppen az összefüggéseket érzékeltetni kevéssé alkalmas, megfelelő szakaszait. (Salacz Gábornak az anyag használatát részletekben is igen megkönnyítő, hatalmas hely- és személynévanyagot átfogó mutatója különben is ugyancsak megérdemel minden elismerést.) Mindezen apróbb megjegyzések azonban mit sem vonhatnak le Barta hatalmas és technikailag is mintaszerű publikációjának értékéből: a Tudósítások kiadásával történettudományunk újabb nagy, talán Széchenyi reformkori munkásságának kiadásáénál is jelentősebb lépést tett előre a reformkor valóságos problémái forrásszerű megismerésének (és megismertetésének) útján. Vörös Károly Kossuthnak az utolsó rendi országgyűlés kezdetétől a szabadságharc leveréséig kelétkezett iratai közül az összes Művek sorozatában először az ő az utolsó rendi országgyűlésen, majd az OHB élén kifejtett tevékenységével kapcsolatos dokumentumok tétettek közzé.* Ezek után került csak sor Kossuth az első felelős magyar minisztériumban pénzügyminiszterként, majd — a Függetlenségi Nyilatkozat után — már Magyarország kormányelnökeként létrejött iratainak kiadására. Mindkét kötet összeállítói — helyesen — iratpublikációs feladatukat úgy fogták fel, hogy nemcsak a szoros értelemben vett miniszteri, ill. kormányzóelnöki iratokat kell kiadniok, hanem mindazon írásbeli forrást, mely Kossuthnak ezen időszakok alatti teljes tevékenységét kifejezi. Ennek a szemléletnek helyes voltát legjobban akkor látjuk meg, ha tekintetbe vesszük, hogy — pl. a XII. kötet periódusában — 1848 márciusától szeptemberéig Kossuth nemcsak pénzügyminisztere az országnak, tehát egy a Batthyány-kormány miniszterei közül, hanem az országgyűlés legtevékenyebb tagja, legkiválóbb és természetesen * Ismertetésüket 1. Levéltári Közlemények XXVI. k. (1955.) 326—329. 1. ig Levéltári Közlemények