Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szigetvári István: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. levéltárából az 1848–1849. évi szabadságharc hadianyaggyártásának történetéhez / 150–169. o.

ÍRATOK A RIMAMURÁNY—SALGÓTARJÁNI VASMŰ RT. LEVÉLTÁRÁBÓL AZ 1848—1849. ÉVI SZABADSÁGHARC HADIANYAGGYÄRTÄSÄNAK TÖRTÉNETÉHEZ Az 1848—1849-es szabadságharc vezetői, Kossuthtal az élen a honvédsereg felszerelésére, a hadiipar megszervezésére riagy gondot fordítottak. A szabadságharc előtt Magyarországon hadiipar nem volt. A kormány az önálló magyar hadügy alapjainak lerakását, a hadsereg felszerelését az országban levő volt cs. kír. hadiszertárakból, külföldi vásárlásokból, és — ha ez akadályokba ütközött —, csempészés és fegyverbeszolgáltatási kötelezettség útján, nem utolsósorban pedig hadiipar megteremtése által kívánta megvalósítani. Mivel a császári raktárakból és külföldről beszerzett fegyverek a haderő rohamos növekedése folytán a fegyverhiányt nem enyhítették, a lehető legsürgősebb feladattá vált a fegyver-, ágyú- és lőszergyártás megindítása, a hadiipar megteremtése. A kormány a fegyvergyártás megszervezésével egyidőben számbavette az országban mindazokat a gyárakat, vashámorokat, bányákat, amelyeket alkalmasnak talált arra, hogy a hadiipart szolgálják. Az első fegyvergyárat Pesten, a Hengermalom mellett működő Pesti Vasöntő és Gépgyár Társaság üzemeiben rendezték be. A fegyvergyártáshoz szükséges gépeket külföldről szerezték, de az üzemen belül is készítettek gépeket és berendezéseket. A kormány gépek, berendezések, a fegyvergyártáshoz szükséges kül- és belföldi szakmunkások biztosítása által mindent megtett, hogy a fegyvergyár minél előbb megkezdhesse működését, termelhessen. Ennek ellenére a gyártás az egymást követő szabotázsok következtében lassan és vontatottan ment. A magánvállalkozók szabotálásának a gyár 1848. november 14-én bekövetkezett államosítása vetett véget. Az állami tulajdonba kerülés után a gyár munkája szervezettebbé vált, napi teljesítményé emelkedett. Az „Országos Fegyvergyár'-nak kiegészítői voltak a később keletkezett, vagy már az 1848 előtt is működő gyárak. Ilyen volt a Középponti Vasúttársaság egyik szerelőműhelye, ahol a lőfegyverek alkatrészeit gyártották, a budai és a pesti hajógyár üzemei, ahol új fegyverek készültek, a Lánchídépltő Társaság telepe, ahol ágyúkat és ágyútalpakat készítettek; ugyancsak ágyúkat és ágyúgolyókat öntötték a Váci úti ágyúöntő-telepen, valamint a Ganzműhelyben is. A lőkupak és golyókészítést az Újépületben rendezték be. A pesti „Országos Fegyvergyár" létrehozásával, valamint a többi budai és pesti gyár termelésének hadianyaggyártásra való átállításával a kormány megteremtette a hadiipar alapját, és egyben Budán és Pesten a fegyvergyártás központját. A kormánynak Pestről való távozása után a fegyvergyártás központja Nagyvárad lett. Mint már említettük, a kormány nemcsak Budán és Pesten, hanem vidéken is hozzálátott a hadiipar megszervezéséhez. A vidéki magángyárak közül a következő gyárak kapcsolódtak be a hadiiparba: Betlér, Besztercebánya, Bogsánbánya (Boksánybánya), Borsabánya, Breznóbánya, Chisnavoda (Chisnavitz, Ghisnavicz), Dernő, Dészba, Diósgyőr, Gölnic (Gölnicbánya), Hradek, Kassa, Kalinka, Klinicza, Kobola-polyána (Kabola-polyána), Kolozsvár, Komárom, Krompach (Korompa), Lőcse, Máramarossziget, Meczenzéf, Munkács, Nagybánya, Nagykálló, Nagyvárad és a környékbeli falvak, Ózd, Pécs, Polyaszkovó, Prachdorf (Prachfalva), Rimabrézó, Ronitz (Rholitz), Rozsnyó, Ruszkabánya, Strimbuü (Strimbuly), Szolnok,