Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Gerics József: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben : a váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához / 3–14. o.
Genes József a körülmény érthetővé teszi az interpolátornak a váci püspökséggel rivalizáló tendenciáját, valamint azt az igyekezetét is, hogy a kápolnának a püspöki fennhatóságtól való mentességét a két intézmény alapítási aktusának időbeli egybeesésével is igazolja. Ha ugyanis bebizonyíthatja, hogy a kápolna 8 alapítása előtt még nem állott fenn a váci püspökség, akkor azt is valószínűsítheti, hogy a kápolna alapítása nem volt a még nem is létező püspökség jogkörét bármiként is érintő aktus. Ez pedig újabb érv lehetett püspöki joghatóságtól való mentességének kimutatásához. Árra nézve, hogy ez a meggondolás vezethette az. interpolátort, a pannonhalmi apátság alapítólevelének 10 tanúságára hivatkozhatunk. Az alapítólevél ugyanis az apátság somogyi tizedszedési kiváltságát azzal az érveléssel is támogatja, hogy a monostor alapítása idején még nem voltak püspökségek, s ezért a monostor tizedszedési kiváltsága nem sérthette egyik püspökség jogait sem. II. A Szent Péter-kápolna alapításáról szóló történet és a 124. fejezet betoldójának működési idejéről a következőket mondhatjuk. Kézai szerint „Salamon után Géza uralkodott három évig és meghalt. Vácon temették el, amelyet — mint mondják — ő alapított." 11 Ez világos hivatkozás a 119. fejezet végén olvasható toldalékra. így tehát az interpolátor elbeszélését az V. Istvánkori szöveg már magában foglalta. A 124. fejezet végén az L Gézát a budai propriam capellam rex retinens, tali eam libertate dotavit, ut nullus episcoporum in ea cuiusvis iuris quidquam haberet. Ne tamen a regulari disciplina eiusdem loci fratres existerent alieni, ad communem solius archiepiscopi sinodum ecclesiastici dogmatis institutione imbuendi convenire debent... Preterea eiusdem ecclesie populum instituit esse tarn liberum, ut nichil decimarum cuiquam episcopo dare deberet, sed preposito soli et fratribus . . ." SRH II. k. 418. 1. — Egy 1296. évi oklevél szerint:",,... omnes ecclesie et capelle regales seu reginales et eerundem plebani et rectores plenas decimas in omnibus debeant percipere et habere et concilium archiepiscopi visitare . .." Gárdonyi Albert: Budapest történetének okleveles emlékei. Bp. 1936. I. k. 283. sz. — A királyi kápolnák eredetére és jogállására nézve lásd Jankovich Miklós új anyagot is hozó, de nem minden tekintetben kielégítő tanulmányát: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye- Budapest Régiségei (A Budapesti Történeti Múzeum Évkönyve, szerk. Gerevich László) XIX. Bp. 1959. 67—94. 1. 8 A krónikán kívül egyéb források alig beszélnek a váci Szent Péter-kápolnáról. Voltaképpen helyét sem lehet kifogástalan pontossággal megállapítani. Bizonyosnak csak annyit állíthatunk róla, amennyit Pongracz György váci püspök 1675-ben készített jelentése szűkszavúan mond: a váci mezőn állott és a jelentés készítésének időpontjában már nem létezett. („Extabant praeterea et aíia Templa in Civitate... denique S. Petri in Campo. Inter has unica nunc saltem extat, nempe: S. Michaelis, que hodie est Synagoga Calvinistarum." Informatio de statu episcopatus Vaciensis per . . . episcopum Georgium Pongracz . . . congregationi concilii exhibenda et praestanda. Kiadta: Mezősi Károly: A váci egyházmegye a török hódoltság idején. Kiskunfélegyháza 1939. 32. 1.) A szakirodalomnak a kápolnára vonatkozó utalásait összegyűjtötte és az egyház helyének közelebbi megállapítását megkísérelte Szarka Gyula: Vác katolikus intézményei és épületei a török hódítás korában. Vác 1948. 36—37. 1. — A kápolna tényleges jogállásának esetleges későbbi kutatások során való tisztázása szempontjából talán nem mellékes az a körülmény, hogy a középkori váci székesegyháznak volt Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt oltára, lásd [Chobot Ferenc]: A váci egyházmegye történeti névtára. Vác 1917. II. k. 115. I. 10 A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend Története. Bp. 1902. I. k. 589. 1. Kritikája: Szentpétery Imre: Szent István oklevelei. Szent István Emlékkönyv. Bp. 1938. II. k. 145— 185. I. — Az idézett oklevélrész interpoláltságának esetleges megállapítása nem szól következtetésünk ellen. Ez esetben ui. az oklevél interpolátora érvelt ugyanúgy mint a krónikáé. 11 „Post Salomonem verő regnavit Geicha annis tribus et mortuus est. Waciae, quam, fundasse dicitur, tumulatur." SRH I. k. 182. 1.
