Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

84 v Rácz Béla ha a napi politika áttöri az iskolák falait. A 10—18 éves tanulók értelme, ítélőképessége, akarati világa csak akkor fejlődhetik helyes irányban, ha az arra hivatott nevelő lelkiismeretes vezetésével történik.. ,"

138 Teleki ezért arra kérte a minisztertanácsot, mondja ki, hogy a 10—18 éves tanulóifjúság ne léphessen be politikai pártba, amihez a minisztertanács hozzá is járult. A minisztertanács határozatát a szövetkezett reakció azonban csak első lépésnek tekintette. A reakció Mindszenty személyében újabb követeléssel állt elő. Arra kérte Telekit, hogy „. . .méltóztassék arról is kegyesen gondoskodni, hogy ne csak az ifjúság ne lépjen be a politikai pártokba, de hogy politikai párt [az MKP — R. B.] se lépjen bele az ifjúság nevelési programjába .. ."

13fl Tehát a harc lényege az volt: „az egyházak, főleg a katolikus egyház hegemóniája fog-e érvényesülni az állami és községi iskolákban, vagy már ott megjelenik a forradalmi korszak levegője?" Az MKP az utóbbiért küzdött, központi lapjában, a Szabad Népben ezért hangoztatta: „.,. a diák csak politizáljon. Ne folytasson feltétlenül pártpolitikát, de értse, ismerje meg a demokráciát, harcoljon a homályba burkolódzó reakció ellen és harcoljon egységesen, egy táborban, fiatalságának teljes hevével az új demokratikus Magyarországért . . ."

I40 Ez a küzdelem nem zárult le 1945-ben, hanem a demokratikus átalakulással tovább folytatódott. Összefoglalás A VKM hivataltörténetéről és működéstörténetéről eddig elmondottakból levonhatunk néhány általános következtetést. 1. Világosan és egyértelműen bebizonyosodott, hogy a felszabadulás után, amidőn hazánkban a népi demokratikus forradalom megvalósítása került napirendre, a közoktatásügy klebelsbergi és hómani útja tartalmában, irányában és formájában már nem volt járható, még akkor sem, ha azt demokratikus jelmezbe öltöztették. 2. Előre ezen a területen is csak a népi demokratikus forradalom szükségleteinek a kielégítése útján lehetett haladni, s ha az erre illetékesek nem tudták vagy nem akarták vállalni és képviselni ezeket a szükségleteket, a fejlődés és a tömegek igényei előbb vagy utóbb félreállították őket — amint az Telekivel is történt. 3. Az elmondottakból az is látható, hogy bár 1945-tel megindult társadalmi fejlődésünknek szükségszerűen a népi demokratikus útra kellett rátérnie, de a szövetkezett reakció kulturális téren sem adta át önként hadállásait; az elért eredményeket a forradalmi erők csak kitartó, szívós harcukkal tudták a reakcióval szemben kivívni. 4. Az MKP volt az a politikai szervezett erő, amely a kulturális élet területén is a népi demokratikus forradalom kibontakozásáért küzdő erők élére állt, mindig megjelölve a soron levő feladatokat. De az általa megjelölt feladatok végrehajtásában és ellenőrzésében kellően még nem mindig vett részt. Ez nagyrészt érhető is volt, mivel a párt figyelmét — állapította meg a Szabad 138 VKM 5171/1945. III. — 4. 139 Uo> • "« SzN 1945. IV. 26. V*.