Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma 79 gyermekei csakis bentlakással kapcsolatos iskolákban folytathatják tanulmányaikat ... a kisbirtokosok, a városok dolgozói a legnagyobb lelkesedéssel várják ezeket az intézményeket, hajlandók részt venni azok költségeiben is, . ." A szakszervezet felszólította a minisztériumot, hogy alakítson egy szervező bizottságot és a szakszervezetben működő bizottsággal munkáját hangolja össze és egyesült erővel kezdjék meg a munkát. A szakszervezet segítő munkájáért csak azt kérte a minisztériumtól, hogy az újtípusú iskolákban a szakszervezet „. . 1 több lehetőséget kapjon a pedagógiai felügyeletre, és az általuk ajánlott tanerők ezeknél az iskoláknál nagyobb számban kapjanak elhelyezést".

118 4. Az általános iskola tervezetének megvitatásakor a forradalmi és haladó erők olyan határozatot hoztak, amely kimondta az általános iskola ingyenességét. A kiadott kormányrendelet azonban — mint láttuk — az ingyenességről nem tett említést. A haladás erői ennek ellenére tovább fokozták harcukat a korábban elfogadott határozat' megvalósítása érdekében. A Pedagógus Szakszervezet az ügy érdekében tagságát mozgósította és ennek eredményeképpen a haladó gondolkodású pedagógusok határozatilag követelték az oktatás ingyenessé tételét. PL a marcali pedagógus szakszervezeti csoport határozatában hangoztatta, hogy bár a tanuló ifjúság jogot kapott arra, hogy a tudás közkinccsé legyen, de anyagi okok miatt a szegényebb rétegek fiai előtt továbbra is zárva maradnak az iskolák kapui. A demokratikus szellem alapján követelték, hasson oda a Pedagógus Szakszervezet központja, hogy a VKM az általános iskolák tanulói számára teljes tandíjmentességet biztosítson.

119 A VKM nevelési ügyosztályának vezetője, Kovács Máté, támaszkodva a társadalmi igényre, amely a szakszervezet közvetítésével jutott el a minisztériumba, Angyal Jánossal tervezetet készíttetett, amely országosan kimondta az általános iskolák beiratási díj és tandíjkötelezettségének azonnali eltörlését. A rendeletet Teleki tudta nélkül Simon államtitkár adta ki.

120 E rendelet ellen azonban október 25-én Szombatfalvy, Kovács Máté helyettese, a reakció egyik exponense, heves támadást intézett. Állásfoglalását azzal indokolta, hogy „. . . az ország háború előtti anyagi helyzetében is rá volt utalva a tandíjra, a mostani gazdasági helyzete még csak jobban sürgeti ezt. Az ország nem engedheti meg azt a »fényűzést«, hogy ingyenessé tegye az oktatást mindenki számára 14—15 éves korig", mivel ezt „sokkal gazdagabb országok sem tették meg". Ezek után kifejti ellenállásának egyik döntő indító okát. „Magyarországon a gimnáziumi tanulók 52,6%-a s a polgári iskolai tanulók, 20°/o-a hitfelekezeti iskolákba jár és az iskolafenntartó egyházak éppen most vesztették el azokat a földbirtokokat, amelyek az iskola fenntartási költségeinek fedezetét nagyobb részben lehetővé tették... — a kiadott rendelkezés alapjában támadja meg a hitfelekezeti iskolák fenntartását.. .

m Hasonló nézeteket vallott a minisztérium IV. ügyosztályának vezetője, Bassola Zoltán is, aki szerint a tandíjak kötelező fizetésének eltörlése a nem népiskolák keretében meginduló általános iskoláknál azt jelentené, hogy „az egyházi iskolák létalapját felborítanák". „Rendkívül" sajnálatosnak tartotta, hogy „. . . a III. ügyosztály... elvi döntésért nem fordult a miniszterhez... ha118 VKM 61 012/1945. III. — 4. • 119 SzOT Lt., MPSzSz 5. dosszié/1945. 120 VKM 43 460/1945. III. sz. utasítása. 121 VKM 42 273/1945. III. — 4.