Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma 75 lyet olyan előadások, melyeknek kimondott célja a 25 esztendő lélekmérgezésének eredményét a nevelői lélekből és magatartásból eltüntetni."

101 Teleki kénytelen volt engedni a koalíciós pártok követelésének. Ennek következtében a reakciós előadókat az átképző tanfolyam katedrájáról eltávolították. E hosszú harc után a VKM rendezésében és gondozásában 1945 nyarán végül megkezdődött a pedagógusok kis csoportjának az átképzése. Ha a tanfolyam katedrájáról sikerült is eltávolítani a legreakciosabb előadókat, ez még nem jelentette azt, hogy az előadói gárda egységes ideológiai vonalat képviselt volna. Ellenkezőleg, Sik Sándor a tanfolyam megnyitóján kifejtette: „. .. amit az előadásból.. .• a legjobb meggyőződésük szerint magukévá tudnak tenni, annak álljanak lelkesedéssel a szolgálatába: ami nem, vagy nem egészen állja meg kritikájukat, fogadják azt is tisztelettel és érdeklődéssel, mint olyan gondolatokat, amelyek a mai világot irányítják."

102 Sik Sándor ezzel világosan megmondta, hogy a tanfolyam hallgatóinak csak azt kell elfogadniuk és befogadniuk, ami eddigi tudásukkal, felfogásukkal megegyezik. Lehet, hogy gondolataik nem azonosak azzal a gondolatokkal, amelyek a mai világot irányítják, de ez ne zavarja a tanfolyamon résztvevő pedagógusokat, mert minden igazságot tiszteletben kell tartani. „Különben is a tanfolyamnak nem lehet célja annyi kiváló szakmai egyéniség gondolatainak gépies sematizálása, még kevésbé lehet célja határozóttan körülírt tudományos elméleteket vagy világfelfogásokat kényszeríteni a hallgatókra . . ."

103 Szombatfalvy az átképző tanfolyam egyik előadásán hangsúlyozta, hogy egy igazi nevelő előtt csak egy nevelési cél lehet, a társadalom feletti ember eszményének a kialakítása: „. . . ezért a hatalom által kijelölt irány és az eszményi irány között divergencia jelentkezik." De az igazi nevelő ezt az ellentétet át tudja hidalni azzal, hogy „az erkölcsi eszmék fellegváraiba felemelkedik, amelyeket nyíltan tűz alá venni a legelvetemültebb hatalom-bitorlók sem mernek."

104 íme, ez lett az átképzésből, az átnevelésből. A hallgatóságnak megmagyarázták, hogy nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja a szórványosan elhangzott marxista értékeléseket, különben is egy igazi nevelő célja a társadalomfeletti ember kialakítása. (Ugyanezt hangoztatta Hóman, s most annak nyomdokain Teleki is.)

103 3. Már említettük, hogy a BNB április 11-i ülésén az MKP nemcsak az MNFF a kulturális területre vonatkozó, addig elszabotált programjának haladéktalan végrehajtását követelte, hanem azzal párhuzamosan az iskolareform kidolgozását is. A Pártnak e követelése hamar népszerű lett. Ez nem véletlen, mert a Tanácsköztársaság demokratikus közoktatási tervezetének emléke ott élt a haladó gondolkodású pedagógusok és kultúrmunkások szívében. 101 A pártok állásfoglalása: VKM III. 31 721/Í945. — 4. 102 Demokrácia és nevelés. Bp. 1945. 1. old. 103 Uo. .,' 104 Uo. 51. old. , . . 105 A közoktatás demokratizálásának lett volna egy másik útja is: „A nevelői kar demokratikussá tételének másik útja a demokratikus nevelőknek a nevelés munkájába való bekapcsolása, irányító szerephez juttatása lett volna... a Kultusz elvégezte ugyan — többkevesebb szabotázzsal — a rehabilitálásokat, de nem törődött azzal, hogy az így nyert erőket megfelelő munkakörbe is állítsa, jelentéktelen pozíciókban süllyesztette el őket, vagy beosztásukról egyáltalán nem is gondoskodott." {Király István: Kultúrpolitikai aktuális kérdések. Társadalmi Szemle 1946. 525. old.)