Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.
76 Rácz Béla Másrészt a dolgozó tömegek érdekeit és szükségleteit is kifejezte. Ennek láttán az egyes pártokban meghúzódó jobboldali elemek sem mertek e népszerű követeléssel szembehelyezkedni. Pedig felismerték, hogy azok megvalósítása az uralkodó osztályok kulturális monopóliumának végleges felszámolását fogja jelenteni. Egyedül csak Telekiek léptek fel nyíltan az iskolai reform azonnali kidolgozása ellen. Telekiek ellenállását a politikai pártok egyértelműen elítélték, a dolgozó tömegek nyomása is egyre fokozódott, sőt a minisztérium apparátusában is szakadás jött létre. 106 A helyzet annyira kiéleződött, hogy, mint ezt „Teleki az OKT ülésén be is ismerte, csak egy út maradt járható Telekiek.számára: »végül is politikai kényszer volt« az, amely rávette a minisztériumot arra, hogy foglalkozzon az általános iskola gondolatával és megszerkessze az azt felállító rendeletet." 107 A politikai kényszerűséget igazolja a tervezethez írt pro domo is, melyben Nagydiósi Géza, az elnöki osztály előadója kifejti, hogy „. . . az új iskolatípus létrehozása több törvény módosítását teszi szükségessé, ez pedig jogi szempontból aggályos, de a politikai pártok által kifejezett kívánságnak azonban — különös tekintettel az OKT állásfoglalására is — eleget kell tenni. . ." 108 (Kiemelés tőlem — R. B.). Telekiek taktikája tehát, mely a megfelelő összetételű minisztériumot egyedül is alkalmasnak vélte arra, hogy az általuk kezdeményezett konzervatív kultúrpolitikai irányzatot győzelemre vigye, megbukott. Maga Teleki, mikor látta, hogy a reform kidolgozását követelő tömegmozgalomnak nem tud ellenállni, látszólag maga is csatlakozott a reformot követelők táborához. Ám arra hivatkozva, hogy a reform kidolgozásához nincsenek meg az előzetesen szükséges gyakorlati tapasztalatok, azt hangoztatta, hogy előbb kísérleti iskolákat kell felállítani, s azok működése alapján kell megszerezni a reform kidolgozásához szükséges tapasztalatokat. A tömegmozgalom azonban e terveket is elsöpörte. Az iskolareform legkövetkezetesebb, legszívósabb harcosa a kommunista vezetés alatt álló Pedagógus Szakszervezet volt. Pesten és vidéken ez mozgósította a pedagógus társadalmat, elsősorban azokat, akik a szakszervezet tagjai voltak és felkérte őket arra, hogy nyújtsanak segítséget a reformtervezet helyes kidolgozásához. A reformtervezet több változatban látott napvilágot, mivel készítőik különböző politikai pártokhoz, csoportosuláshoz tartoztak. A VKM 1945 augusztus első hetében 138 oldalas tervezetet juttatott el a Pedagógus Szakszervezethez. Eszerint 14 éves korig kötelező oktatás lett volna, melyből 4 osztály népiskola, és ezt 4 osztályos egységes középiskola követte volna. 109 A VKM tervezetének a Pedagógus Szakszervezet ellenállt. Visszautasító álláspontját azzal indokolta, hogy „.. . a terv elfogadása egyet jelent azzal, hogy a nyolc osztályos kötelező oktatás a falu és tanya számára hosszú évekig los Kovács Máté, a III. ügyosztály vezetője és az ügyosztályon dolgozó kommunista Angyal János körül alakult ki e csoport. 107 Király i. m. 519. old. los VKM ein. 11 275/1945. 109 E tervezet és az említett reformtervezetek az OKT irattárában voltak, az viszont az 1956-os ellenforradalmi események következtében elpusztult. Ezért nincs lehetőségünk e tervezeteket bemutatni, illetve bírálni.
