Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma (^y nyesüljenek.

80 Az értekezlet „. . . a miniszteri hatalom személyes jellegének megfelelően a miniszterre kötelező döntéseket nem hozott. Határozatai csupán javaslatok voltak."

81 Az ügyosztályvezetői értekezlet anyagát, az ügyosztályvezetőknek minden hétfő reggel 10 óráig az elnöki ügyosztály vezetőjéhez kellett megküldeniök.

82 A szerdai értekezleten kívül még minden hét keddjén 9 órakor is volt ügyosztályvezetői értekezlet, az elnöki osztály vezetőjének az elnökletével. Az egyes ügyosztályokon belül külön értekezleteket is tartottak. Ezeken előre meghatározták az ügyosztály egy heti munkáját. Az egyes kérdések részleteit pedig egyes fogalmazók referádáin tisztázták, amidőn a referens az elkészített tervezeteit ügyosztályvezetőjének bemutatta. Az ügyosztályvezetők elég nagy önállósággal rendelkeztek. Teleki, midőn nagy önállóságot adott az általa kiválasztott ügyosztályvezetőknek, ugyanakkor azt is figyelembe vette, hogy a minisztériumot koalíciós viszonyok között kell vezetnie. Ezért adta ki azt a rendeletét, mely szerint, ha a minisztérium valamely tisztviselője, ügyosztályvezetője ellentétbe kerül felettesével, akkor előterjesztését végső döntés céljából a miniszter elé kellett vinnie.

83 Ez a rendelkezés nagyon kétélű volt: attól függően, hogy a miniszteri székben ülő személy melyik irányt képviselte, szolgálhatta mind a haladást, mind a reakciót. Teleki e rendelkezése biztosító szelep volt arra az esetre, há a koalíciós korszak teremtette követelményeknek megfelelően olyan államtitkár került volna a kultuszminisztériumba, aki az ő vonalvezetésével nem értett volna egyet vagy annak megváltoztatására törekedett volna. 6. Teleki a minisztérium újjászervezésével olyan szilárd és megbízható eszközt akart magának létrehozni, amely alkalmas legyen arra, hogy a baloldali erők támadásait, követeléseit kivédje és a miniszter elképzeléseit a legmesszebbmenőén érvényesíteni tudja. A személyi kiválogatásnál, bármennyire figyelembe vette is e célt, a koalíciós időszak törvényeit neki is érvényesíteni kellett. így olyan embereket is be kellett engednie az apparátusba, akiket legszívesebben azon kívül látott volna. (Ezekről még később lesz szó.) A személyi javaslatokat a minisztérium személyzetének összeállítására Teleki intenciói alapján Pusztai és bizalmas munkatársai készítették el. Az új személyi állományt elsősorban a régi hómani apparátusban dolgozók közül válogatták ki. A régi garnitúrából csak azokat ejtették el, akik „. . . belekeveredtek, sőt tevékenyen résztvettek a nyilaskeresztes párt működésében ..." — vagy — „. . . hivatali hatalmukat német befolyás szolgálatába állítva, szándékosan, vagy vétkes könnyelműséggel előmozdították a hatalom birtokosainak bűnös törekvéseit, .. . segítettek az ország pótolhatatlan értékű szellemi és anyagi javainak külföldre szállításában, kényszerítették az ifjúságot, hogy hazájának földjét elhagyja s saját gyermekeiknek külföldre küldésével romboló példákat szolgáltattak..." — Ezek nagy része — „elítélte Önmagát azzal, hogy elháríthatatlan kényszer nélkül a törvénytelen kormánnyal együtt elhagyta hivatali székhelyét. . . Ezeket az alkalmazottakat tehát a beosztás megalkotásában figyelmen kívül..." hagyták.

84 A kizáró okokat tehát a nyi80 VKM ein. 1500/1945. 81 Pusztai visszaemlékezése. 82 VKM ein. 7900/1945. 83 VKM ein. 1500/1945. 84 VKM ein. 1500/1945. 5*