Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Kubinyi András: Németh Annamária: Henrik croiai püspök pecsétnyomója. A topuszkói apátság pecsétjei. Das älteste Typarium der philosophischen Fakultät der Wiener Universität. Tanulmányok a Folia Archaeologica 11–13. (1959–1961) számaiból / 280–281. o.

280 Irodalom A harmadik füzet tulajdonképpen a második kiegészítő része, amennyiben ebben a füzetben adja a fényképmásolatok olvasatait és fűz hozzájuk tájékoztató megjegyzéseket. A mű, bár erősen támaszkodik Sturm a fentiekben ismertetett munkájára (főképp annak elvi alapvetésére), mégis kitűnő tagolásával s néhány kérdés részletesebb kifejtésével igen jó szolgálatot tesz. Oktatási céljának hasznosan és eredményesen felel meg. Jó eredményei mellett eltörpülnek azok az apróbb hibák, amelyek főként az olvasatok egyikében-másikában jelentkeznek, s amelyeket érdemes lett volna kijavítani. Mindazok számára, akik a német írás paleográfiájával részletesebben kívánnak foglalkozni, nagyon hasznos szolgálatot tett Hamann alapos munkája. Baraczka István-. NÉMETH ANNAMARIA HENRIK CROIAI PÜSPÖK PECSÉTNYOMÓJA Fólia Archaeologica 11.(1959.) 125—134. 1. A TOPUSZKÓI APÁTSÁG PECSÉTJEI Fólia Archaeologica 12.(1960.) 217—226. 1. . DAS ÄLTESTE TYPARIUM DER PHILOSOPHISCHEN FAKULTÄT DER WIENER UNIVERSITÄT Folia Archaeologica 13.(1961.) 129—139. 1. 1938-ban mutatott rá Kumorovitz L, Bernát, a magyar szfragisztika mestere, hogy nálunk úgyszólván hiányzik a pecsétek művészettörténeti feldolgozása. (A magyar szfragisztika múltja, Szentpétery-Emlekkönyv, Bp. 1938. 311. o.) Ez a megjegyzés sajnos ma is érvényben van. Igaz, ma már kezdik észrevenni a művészettörténészek is a pecsétek feldolgozásának szükségességét, így „A magyarországi művészet története" című kiadvány második kiadásában (Bp. 1961) Gerevich László már válogatást közöl a legszebb gótikus pecsétekről (181. o.). Ugyancsak Gerevich indította el még főigazgató korában a Budapesti Történeti Múzeumban Kumorovitz L. Bernát által a magyar pecsétek lenyomatainak összeállítását. Ügy látszik azonban, hogy lassan a speciális pecsétművészettörténeti feldolgozások is megkezdődnek. A Magyar Nemzeti Múzeum évkönyve, a Folia Archaeologica három utolsó kötetében ugyanis megkezdődött a múzeum gazdag pecsétnyomó gyűjteménye legszebb darabjainak művészettörténeti feldolgozása. Szerzője, Németh Annamária, fiatal művészettörténész, a pecsétnyomógyűjtemény őre. Módszere történeti szempontból is érdekes. Minden .tanulmány első felében a pecséttulajdonos történetére vonatkozó adatokat ismerteti, és ha. ilyen fennmaradt, egyéb pecsétjeit is közli. A második rész a tulajdonképpeni művészettörténeti feldolgozás, amelyet gazdag (levéltárakból is merített) pecséttani és művészeti analógiákkal illusztrál. Bőven merít a nemzetközi szfragisztikai irodalomból is. Történetileg talán az első tanulmány a legérdekesebb. Egy eddig megállapíthatatlan typarium tulajdonosát határozza meg Henricus de Wilstein croiai (Albánia) püspök személyében. Sufflay tanulmányaiból kiindulva egyes helyeken fontos megállapításokat hoz a Balkán XIV. század végi történetéről is. Miután a pecsétnyomó Magyarországon került elő, lehet, hogy tulajdonosa Magyarországon is működött, talán segédpüspökként. Szfragisztikai érdekessége, hogy érvénytelenített typarium, amelyet azonban elég szokatlan módon a körirat és címer ezüsttel való kiöntésével fosztottak meg használati lehetőségétől. Művészettörténetileg fontosak a szerzőnek ennek kapcsán a szárnyasoltár ábrázolású pecsétekről tett megállapításai. A következő tanulmány a topuszkói ciszterci apátság egy olyan, magas művészi kvalitású XVszázadi pecsétnyomóját ismerteti, amelynek okleveleken nem maradt fenn lenyomata. Okleveleken csak két korábbi, a XV. századival azonos ikonográfiái ábrázolású pecsétje és egy, már Kumorovitz által is közölt ellenpecsétje maradt fenn az apátságnak. Így tehát összesen négy pecsétjét ismerjük, és ezek ismertetéséből kerek egészként áll előttünk e fontos apátság pecséttörténete. Sajnálatos azonban, hogy szerző a fennmaradt oklevelek alapján nem tért ki magára a pecséthasználatra is. Így a történész olvasó bizonyos hiányérzettel teszi le olvasás után a dolgozatot. Németh Annamária harmadik tanulmánya egy, a magyar művészettörténészeknél begypkeresedett tévedést igazit ki. Abból ugyanis, hogy a bécsi egyetem bölcsészeti karának pecsétnyomója a Magyar Nemzeti Múzeumba került, egyesek arra következtettek, hogy' azt Mátyás adományozta az egyetemnek — mások a XV. század első felére helyezték. Igaz, történészek előtt mindez tarthatatlan volt, hiszen a pecsétnek már XIV. század végi lenyomata is ismert. Ezt támasztja alá most művészettörténeti analó-