Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Baraczka István: Két német paleográfiai munka : Heribert Sturm: Einführung in die Schriftkunde. München-Pasing, 1955. Manfred Hamann: Paläographie I–III. Potsdam, é.n. / 278–280. o.

278 Irodalom helytartótanács levéltárában található elnöki iratokat. A József nádor általános iratai közt található „Locumtenentialia" sorozat kifejezetten a nádornak mint a helytartótanács elnökének működése során keletkezett iratokat tartalmaz, amelyek egyrészt a helytartótanács történetére nézve nyújtanak becses adatokat, másrészt működésének minden ágára vonatkozó forrásanyagot. Annak, aki e korszak közigazgatástörténetét feldolgozza, a helytartótanács elnöki iratainak sorsát is ki kell majd derítenie. A kötet második részében kerülnek ismertetésre — mint említettük — a helytartótanács felügyelete alá tartozott hivatalok, a helytartótanácsi bizottságok és biztosok iratai, tárgykörök szerint kialakított csoportokban. Ezek az iratok itt jelennek meg először a helytartótanács fondjáról leválasztva, külön fondokként kezelve. Legnagyobb iratanyaga az alapítványi számvevőségnek van. Az erről nyújtott részletes és szép ismertetés minden bizonnyal nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kutatók ezt az eddig meglehetősen elhanyagolt forrásanyagot a jövőben jobban kiaknázzák. A számvevőségi iratanyag rekonstrukcióját a szerzők nemcsak, a proveniencia elve, hanem a regisztratúra-elv következetes alkalmazásával hajtották végre. Így állították helyre pl.-az ún. „jeízetes könyvek" állagát, aminek elsősorban az az elméleti haszna van, hogy világossá vált az anyag töredékes volta, az eredeti jelzetrend helyreállításával megmutatkoztak az időközben bekövetkezett hiányok. Gyakorlati szempontból azonban kérdéses, helyes-e ezeket a különböző tartalmú könyvsorozatokat pusztán formai jegyeik alapján együtt tartani, nem volna-e célszerű egyeseket közülük a tárgyi összetartozás alapján bizonyos más állagokba sorolt hasonló kötetekkel összehozni. Felhő Ibolya és Vörös Antal közös munkája a helytartótanácsi levéltárról azt a rendet tükrözi, amelyben a levéltár a leltár megírásakor volt, ill. amelybe részben éppen a leltár készítése során került. Ez a rend, a levéltárnak ez az állapota bizonyos szerves és formai összefüggések rekonstrukciója eredményeként jött létre, a proveniencia és regisztratúra-elvek következetes érvényesítésével. Ezzel a helytartótanácsi levéltár úgy áll előttünk, amint az idők folyamán hiányossá vált anyagát eredeti rendjébe a rendelkezésünkre álló adatok alapján helyre lehetett állítani. Ez a rend azonban korántsem egységes, .következetesen kidolgozott terv szerint felépített levéltártestet mutat, hanem egy hivatali organizmus fejlődése során meg-megújulókezdeményezések, kísérletezések, következetlenül végrehajtott és félbehagyott tervek egymásutánját és egymásmellettiségét, amint azt az élet változó követelményei és lehetőségei létrehozták és ránk hagyományozták. A kötet olvasása arról győz meg, hogy az alaposan ismertetett anyagban a levéltári dokumentációnak jelentős további feladatai vannak, hogy a továbbiakban már az irattári munka következetlenségeinek kiküszöbölése, befejezetlen kezdeményezéseinek teljes véghezvitele lenne kívánatos. Mindenekelőtt bizonyos alaki állagok, és az előadók szerinti állag további felbontása, a tárgyi állagokba való beosztása látszik célszerűnek. Az. ismertető leltár nem a levéltári munkák lezárását jelenti a helytartótanácsi levéltárban, hanem a további levéltári munkához teremtett megbízható tudományos alapot. Ez a kötet fő erőssége és a szerzők egyik legnagyobb érdeme: eredményeikre épülhet az utódok munkája. Sashegyi Oszkár KÉT NÉMET PALEOGRÁFIAI MUNKA HERIBERT STURM: EINFÜHRUNG IN DIE SCHRIFTKUNDE München—Pasing 1955. 115 1. (Bayerische Heimatforschung. Heft 10.) MANFRED HAMANN: FALÄOGRAPHD3 I—HI. Potsdam é. n. 140, 82, 82 1. (Fachschule für Archivwesen. Lehrbriefe für das Fachschulfernstudium.) A történeti segédtudományok német művelői az újabb esztendőkben, úgy látszik megújult érdeklődéssel fordulnak a paleográfia problémái felé. Bischoff néhány éve megjelent magas színvonalú paleográfiai összefoglalásán kívül örvendetesen megszaporodott a német, kisebbnagyobb paleográfiai résztanulmányok száma is. Szerzőik között pedig egyre inkább fiatalok neveivel is találkozhatunk. Az alábbiakban ennek a bővülő új német paleográfiai szakirodalomnak két, önálló' munka formájában megjelent, az európai írástörténet egészére (vagy legalábbis nagyobb részére) kiterjedő, hasznos és színvonalas termékével kívánunk foglalkozni. Heribert Sturm i .unkájának esetében a sokat ígérő cím és ugyanakkor a viszonylag csekély terjedelem összevetése már önmagában arra enged következtetni, hogy a szerző rendkívül