Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Felhő Ibolya–Vörös Antal: A Helytartótanácsi Levéltár. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I., Levéltári leltárak 3.) Budapest, 1961. / 274–278. o.

Irodalom 277 lően ismertetésük is ezt tette a kötet legvaskosabb fejezetévé. A helytartótanácsi ügyosztályok esetében az ismertetők végre abba a helyzetbe kerültek, hogy a hivatali organizmus egy-egy szervezetileg elkülönülő részének működését vizsgálhatták, hogy a tárgyismertetést az ügyosztály működéstörténetéből bonthatták ki. Ez a fejezet ilyen módon az egész kötet magja módszertani szempontból pedig legérdekesebb része. Mindaz, aki a helytartótanácsi levéltárban kutat, még ha az ügyosztályi rendszer bevezetése előtti idő érdekli is elsősorban, haszonnal forgathatja ezeket a lapokat, azok közigazgatástörténeti vonatkozásai miatt. Egyben mintául szolgálhatnak ezek az ismertetések ahhoz, hogyan lehet levéltári forrásanyagot összefoglalóan, s mégis mélyrehatóan ismertetni. Végül a hatodik fejezet azokról az állagokról ad ismertetést, amelyeket a szerzők a „különfélék" csoportjába soroltak. Az ilyen csoportba rendszerint azok az állagok szoktak kerülni, amelyeknek szerves beillesztése a levéltár szerkezetébe nehézségekkel jár. Itt is ez volt a helyzet. Kérdés azonban, nem lehetett volna-e a nehézségeket leküzdeni, nem lehetett volna-e azokat az állagokat, amelyek a helytartótanács fondjába tartoznak, de nem' magának a tanácsnak regisztratúrájából valók, szervesen beiktatni a levéltár egészébe? Vannak ezek között olyanok, amelyek, ha másért nem, levéltártörténeti érdekességük miatt valamivel több figyelmet érdeméltek volna, mint amennyiben őket az ismertetők részesítették. Elsősorban az archiyum secretumra gondolunk, amelynek az ismertetése — véleményünk szerint méltatlanul — kissé elnagyolt. Hadd szóljunk itt néhány szót erről az állagról, mintegy a kötetben közöltek kiegészítéseképpen. A helytartótanács archívumát (conservatorium-nak, seratura-nak is nevezték) az irattári hivatal őrizte, külön szekrényekben, zár alatt. Arra, hogy milyen iratokat helyezzenek ide, a tanács adott az irattári hivatalnak esetenként utasítást. Az itt őrzött iratok tárgya igen sokféle, a velük kapcsolatos .ügyek intézését különböző ügyosztályok készítették elő. Rendszerezésük is inkább tárgyuk szerint, az ügyosztályoknak megfelelő csoportosításban történhetnek célszerűbb módon, mint ha iratfajták szerint kíséreljük meg rendszerezni őket. Ilyen :módon kb. a következő csoportokat kapnók: .a) Publico-politica. Az ország alkotmányára, határaira, országgyűlésékre vonatkozó iratok (és térképek), a törvények szövege. Megjegyzendő, hogy a törvények eredeti, kéziratos példányait később kiemelték innen és a Regnicolaris levéltárba helyezték át. b) Gremialia. Az ország közigazgatására, különösen pedig a helytartótanács belső életére vonatkozó királyi rendeletek, hivatali utasítások. c) Revisio librorum. Olyan kéziratok, amelyeket tartalmuk miatt szigorú zár alatt tartottak. d) Scholae nationales. Az egyes községek és az általuk fogadott tanítók (egyben sokszor kántorok és jegyzők) közti „tanodái szerződések" eredeti példányai (1847). e) Nobilitaria. Nemeslevelek, amelyeket valamilyen oknál fogva a helytartótanács viszszatartott. Köztük sok a XVI—

XVII. századból származó, jelentős művészi értékű darab. Stb. Természetes, hogy leginkább jogbiztosltó iratokat, alapítóleveleket stb. helyeztek el ide, :s minthogy a helytartótanács csupán a különböző közalapítványi birtokok kezelését irányította, a birtokjogi vonatkozásúak ezekre vonatkoznak. Megjegyzendő, hogy az alapítólevelek közt is akad szép számmal a helytartótanács felállítását megelőző korból való. A Horvátország területére vonatkozó okmányokat a helytartótanácsi archívumból is kiemelték és a horvát küldöttségnek adták át 1851-ben. A dualizmus korában az Országos Levéltár ide helyezte el azokat az okiratokat, amelyeket külön megőrzésre tartott érdemesnek. Itt található pl. az a szerződés, amellyel Pest városa az újpesti szigetet eladta az országos vízépítési alapnak (térképpel, 1856), s az, amelylyel az egyetemi alap átengedte a bányakincstárnak a vasasi szénbánya művelési jogát (helyszínrajzzal és az épületek tervrajzával, 1857). A helytartótanács archívuma levéltártörténeti szempontból is figyelemre és további vizsgálatra méltó képződmény. Létrehozásában nemcsak az anyagi érdeknek, hanem bizonyos mértékig a történeti érzéknek is szerepe volt. Amit itt összegyűjtöttek, az a helytartótanácsi „memorabilia", a helytartótanács kincsei voltak. Közülük a múzeumi jellegű tárgyak később a Nemzeti Múzeum őrizetébe kerültek át. Az archívum anyagából rendezték talán az első levéltári kiállítást Magyarországon. Amikor Ferenc József 1857-ben Budára jött, kiállították az archívum anyagából a helytartótanács történetére vonatkozó jelentős dokumentumokat. A helytartótanács töredékesen fennmaradt elnöki iratainak vizsgálata is elsősorban levéltártörténeti problémákat vet fel, amelyek tisztázására azonban az ismertető leltár keretében nem volt mód. Megemlítjük, hogy ilyen iratok találhatók a József nádor titkos levéltárában fekvő „Praesidialia Antiquiora" sorozatban is, amelyek tárgyilag is kiegészítik a