Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Paulinyi Oszkár: A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál, 1749–1772 / 15–26. o.

22 Paulinyi Oszkár ként beosztott referensek által együttesen, bizottságilag véleményeztessenek. Teljesen szabad kezet kapott viszont az elnök a személyi kérdések tekintetében: a rendelet reábízta az egyes bizottságok megalakítását, azok elnökeinek és tagjainak kijelölését, kivéve a városi bizottságot, amelynek elnökségét az új alelnöknek, gróf Batthyány Ádámnak tartotta fenn. Ezzel szemben kifejezetten leszögezte, hogy az elnök tetszése szerint bármely bizottságban elnökölhet. A bécsi elgondolás lényege, az ügyek érdemi elbírálásának, meg azok előkészítő tanulmányának a tanácson belüli egyesítése nem szenvedett csorbát. Csak a munkamódszer módosult az eredeti elgondoláshoz képest. Az egyéni referátumnak elvileg fenntartott, de a gyakorlatban tisztára az ügyeket elosztó elnök elhatározásától függő változata mellett az ügyek előkészítő tanulmánya és véleményezése súllyal a bizottságokhoz tevődött át. Ettől kezdve a bizottsági munka és az ügykörönként elhatárolt állandó szakbizottságok válnak a kamara ügyvitelének általános jellemzőjévé s maradnak is egészen 1772-ig, amikor a tiszta ügyosztály rendszer bevezetése ismét új korszakot nyit a kamara belső életében. . ' A létesítendő ügycsoportok (departamentumok) száma tekintetében a január 26-iki királyi rendelet is csak négy departamentumról beszél. Viszont a személyi beosztásokkal kapcsolatban mint külön bizottságról emlékszik meg a városiról is, holott a szakcsoportok eredeti beosztása szerint az a gazdasági ügycsoport része lett volna. A kamaraelnök a rendeletnek ezt az ellenmondását olybá magyarázta, hogy a személyi beosztás mellett szabad belátása szerint dönthet az ügykörök, a bizottságok meghatározása tekintetében is. Az 1747. február 21-iki tanácsülésben

19 mindenesetre nem négy és nem is öt, hanem hat bizottság felállítását enunciálta, mégpedig a sóügyiét, a gazdaságiét, a jogügyiét, a városiét, a salétrom- meg lőporügyiét és a harmincadügyiét. 1749-ben a salétrom- és lőporügyi bizottságot megszüntették s a gazdasági vette át az ügykörét, amely ekkor címében a gabonatárolás külön kiemelésével (commissio oeconomica et annonaria) ügykörének más irányú bővülését is jelzi; a városi és a jogügyi bizottságot viszont ez alkalommal egyesítették.

20 Az 1750. évi megújítás alkalmával a városi és jogügyi bizottságokat ismét különválasztják, míg a többi marad változatlanul.

21 Ez a helyzet 1756-ban is azzal a különbséggel, hogy a gazdasági bizottság címéből eltűnik a gabonatárolás külön ügyköre,

22 amely 1758-tól kezdve külön bizottság formájában tűnik ismét fel.

23 A hatvanas években pedig sor kerül még külön lótenyésztési és külön telepítési és manufaktúraügyi bizottság felállítására is. Az ily módon általánossá vált, a kamara minden ügykörére kiterjesztett bizottsági ügyvitelnek a helyes megítélése szempontjából súllyal esik latba az a körülmény, hogy ezek a bizottságok kizárólag a belső ügyvitelnek a szervei: hatáskörük és rendeltetésük a szakcsoportjukba tartozó ügyek tanácsbeli elbírálásának az előkészítése. Kifelé semmiféle intézkedési joguk nincs, még csak az un. „currens", csak valami közbülső intézkedést igénylő esetekben sem érintkezhetnek közvetlenül a külső hatóságokkal vagy felekkel, még csak a kamara főhatósága alá tartozó külső hivatalokkal sem. A lokális, irodaszerű 19 OL, Magyar Kamarai Levéltár, Protocollum cameralis consilii 1747, pag. 220. 20 Ugyanott 1749. február 28., pag. 140. 21 Ugyanott 1750. febr. 25., pag. 149. 22 Ugyanott 1756. febr. 3., pag. 182. 23 Vö. fentebb a 16. l.-on a bizottsági állagok felsorolásának 1. pontját. f