Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Paulinyi Oszkár: A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál, 1749–1772 / 15–26. o.
A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál elkülönülés mellett ez a másik alapvető különbség a „departamentális"-nak nevezett szakbizottságok és a későbbi, az ügyosztállyal azonosuló „departamentum"-ok között. Befelé azonban minden bizottság önálló ügyvitellel és külön adminisztratív apparátussal rendelkezik. Minden bizottsághoz az elnökön és a tanácstagokon kívül megfelelő számú segéderő is be van osztva, mind a fogalmazó- mind a számvevői és az irodai szakról. Mégpedig: egy „consulens" (számtanácsos) a számvevőség részéről, egy-két titkár (secretarius), egy jegyzőkönyvvezető (protocollista, actuarius) és az emellé rendelt irodai segéderő (adiunctus). Így tükrözi a bizottsági gépezet személyi összetételét az 1756. évi statusa, míg a gépezet működése az ugyanakkor kiadott ügyviteli rendtartás alapján a következőkben rögzíthető: 24 Az ügyeknek az egyes bizottságok elé utalása felől a döntés a tanácsülésben történt, a megfelelő beadványok ottani bemutatása kapcsán. A jelenlevő titkárok mindegyike átvette a maga bizottsága elé utalt ügydarabokat, amelyeket a tanácsülés végeztével azonmód a bizottság actuariusának adott át. Az actuarius az ügydarabokat haladéktalanul kivonatolta, ez a kivonat (extractus protocollaris) szolgált mind a bizottságbeli előterjesztésnek, mind a bizottsági jegyzőkönyv megszerkesztésének alapjául. Az előterjesztés a titkár, a jegyzőkönyv vezetése az actuarius feladata volt. A kész kivonatok az ügyiratokkal együtt még az este, de legkésőbb másnap a titkárhoz kerültek vissza. A titkár a bizottsági ülést előkészítendő, a kivonatokat és a hozzátartozó ügyiratokat áttanulmányozza, egybeveti s ellenőrzi a kivonatok helyességét, szükség esetén kiemelteti az ügyre vonatkozó előiratokat és általában úgy készül fel, hogy a bizottsági ülésben mindenről pontosan be tudjon számolni. Még a bizottsági ülést megelőzően azonban a titkár mind a kivonatokat, mind az iratokat beadta a bizottsági elnöknek. Ha szükségesnek találta a számvevőség véleményének a kikérését, úgy erről is tájékoztatta az elnököt, aki azután gondoskodott róla, hogy ezeket az ügyeket előzetesen még a számvevőség is kézhez kapja véleményezésre. Sőt indokolt esetben az iratokat még a bizottság tagjai között is köröztette, amely esetben mind maga, mind a bizottsági tagok a jegyzőkönyv borítékjára vezették rá a kézhezvételt igazoló praesentátiojegyüket, s végül az elnök ismét a visszaérkezés napját. A bizottságban az ügyet a titkár referálta. Az ügy bizottsági letárgyalása után az actuarius feljegyezte a bizottság határozatát, a „votum"-ot, amit azután az ügykivonat kézhezvétele után e kivonat-ívre is rávezetett és megszövegezte annak alapján a bizottság jegyzőkönyvét. A letisztázott jegyzőkönyvet az elnök írta alá s külső lapján az actuarius is ellenjegyezte. Minden elintézett és kiadmányozott — azaz a tanácshoz áttett — jegyzőkönyy azonnal mutatózandó volt. Az év végén a bizottság jegyzőkönyveit egybe kellett kötni s azok egy hónapon belül a tanácsnak voltak bemutatandók. Az Irodai munkálatokban az actuariusnak a gyakornokok köréből hozzá beosztott adiunctus segédkezett. A bizottság által véleményezett ügyeknek a tanácsban történt elbírálása után a további kiadmányok megszövegezése és a tisztázatok ellenőrzése meg aláíratása a titkár feladata volt, míg letisztázásukról, megpecsételésükről és postázásukról a rendelkezésre álló irodai személyzettel a kiadmányozó-fogalmazók (expeditor) gondoskodtak. . 24 Tisztázott szövegpéldány: OL, Magyar Kamarai Levéltár, Expeditio'nes cameralcs, 1756, Febr. C i. — Vö. uo.; PrptpcplluiTi cameralis consilii 1756, pag. 181.
