Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szigetvári István: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. levéltárából az 1848–1849. évi szabadságharc hadianyaggyártásának történetéhez / 150–169. o.
152 Szigetvári István vasúti sínek és vasúti anyagok készítésére alkalmas lett volna. Felvetődött tehát a borsodi szénmedencére épülő vasfinomító gyár alapításának gondolata. A tervet Rombauer Tivadar, 5 /** a Rimái Coalitió tisztfőnöke — megnyerve több Gömör megyei vasiparos birtokos nemest — ; valósította meg. Rombauer világosan látta, hogy a sok apró, műszakilag elmaradt, faszéntüzelésre berendezkedett hámor a vasúti építkezésekhez szükséges síneket, vasúti alkatrészeket nem tudja nagyban előállítani, és emiatt nagyobb lehetőség nyílik a külföldi, főleg az angol sín behozatalára, ami pedig az amúgyis gyenge házai piacon keresztül gátolni fogja a magyar vasipar fejlődését. Az új, kőszén használatára épült vasfinomító egyesület, a Gömörmegyei Vasmívelők Egyesülete 1845. május 17-én alakult meg. 0 Az alapítók 25 részvényt jegyeztek, ebből 5—5 részvényt a Murányi Unió és a Rimái Coalitió vett át. 7 A Gömörmegyei Vasmívelők Egyesülete megalakulása után hozzálátott az új vasfinomító, az ózdi hengermű felépítéséhez és az Ózd-környéki kőszéntelepek megszerzéséhez. A gyártás 1847 végén, közvetlen a szabadságharc előtt, szerény méretekben meg is indult, de a gyár még 1850-ben sem volt teljesen felszerelve. 8 Említettük, hogy a magyar kormány mindent elkövetett, hogy az országban a különböző nyersanyaglelőhelyekre vagy azok mellé telepített magánüzemeket, magángyárakat a szabadságharc, a hadiipar szolgálatába állítsa. Ez a törekvése különösen a szeptemberi fordulat, az ellenforradalom első fegyveres rohamának a visszaverése után bontakozott ki teljes szélességében, határozottságában. 1848. november 20-án kelt Kossuth Lajosnak az a parancsa, amelyben szigorúan előírta a „Rimavölgyi Coalitió nevű vasgyár részvényeseinek", hogy ha a honvédsereg részére szükséges ágyúgolyót és gránátmennyiséget nem gyártják le, az egyesület vasgyár üzemeit az állam számára elkobozza. (1. sz. irat.) Ez a szigorú, ellentmondást nem tűrő parancs hatásosnak bizonyuk, mert a hétfontos gránátok gyártására a Coalitió 1848. november 23-án megkötötte a szerződést az állammal. (2. sz. irat.) A lövegek gyártása a nyustyai gyárban a szerződés megkötése után megkezdődött. A szabadságharc alatt a gyár 20 568 db 7 fontos pattantyút, gránátot öntött. Ebből azonban csak 17 314 db került a honvédsereghez. (6. sz. irat.} A honvédsereg visszavonulása következtében a 3254 db gránátot az egyesület a szirki bányába helyezte, ill. Málnapatakra szállíttatott el azzal, hogy ott beolvasszák. A császári csapatok azonban ezt a mennyiséget később lefoglalták, és elkobozták az öntőmintákkal együtt. 0 A Gömörmegyei Vasművelők Egyesülete, ózdi gyárának gyárvezetősége is foglalkozott olyan gondolattal, hogy a gyárat fegyvergyárrá alakítja át. Knutzen pesti mechanikussal 1 * 5/a Rombauer Tivadar 1803-ban született Lőcsé«. Apja a báró Révay-féle uradalom jószágkormányzója volt. Iskoláit Selmecbányán végezte. Bányászati tanulmányai mellett erdészeti tárgyakat is hallgatott. Tanulmányainak befejezése után, 1825. június 1-től a róhniczi vasgyárhoz került. 1833-ban a Munkács melletti selestói vasgyár vezeLöjc lett. Itt egy modern nagyolvasztót építtetett. 1843-ban a Rimái Coalitió élén találjuk. Az ő javaslatára határozták el a gömöri vasmívelők 1844. október 1-én, hogy a borsodi barnaszén medencében, Ózdon, részvénytársasági alapon vasgyárat létesítenek hengerművekkel. Az első felelős magyar minisztérium megulakulása után, 1848. áprilisában a földmívelés és iparügyi minisztériumban az iparügyi osztály osztályfőnöke, majd az Országos Fegyvergyár megszervezése után a fegyvergyár igazgatói tisztségét is ellátja. A világosi fegyverletétel után családjával együtt az Észak-Amerikai Egyesült Államokba emigrált és ott halt meg 1855. november 12-én. Ld,: Bánvászati és Kohászati Lapok 11. íz. 1940. VI. 1. t> Az egyesület célja volt „a birtokában található vaséreznek nagyobb mennyiségbeni használata, ez áltat a nyers vas termesztésnek szaporítása, fel használása, több vas nemek, jelesül pedig a vaspályához szükéges Sin vasak, s egyéb ezekhez kívántató vasszerek közetővcli készítése, s e tekintetben a honi ipar emelése, és ezáltal a pénznek a honbani megtartása." - (Kiemelés: Sz. I.) Az egyesület az alakulási tökét 200 00fr ezüst forintban állapította meg. Ezt az összeget részben építkezésre, részben vaskezelésre használták fel. KGL. RMSV. Rt. 7. Alakulási alapszerződés 1845. május 17. 7 A többi részvényt jegyezték: grf Andrásy Károly 2, Szitány Ullmann Móritz 2, Heintz Ádám, Szontágh István, Tirtsek Károly 1, Benkár József, Rombauer Tivadar 1, Idősebb Szatthmáry Király Pál 1, Draskóczy Sámuel 1, Nagyrőce bányaváros 1, Czibur János, Bartóffy András, Feledy István, Blarazin Ferenc 1, Visontai Kovács János, Jurenák Pál 1, Rimaszombat város 1, Kubinyi Ottilia, özv. Kubinyi Károlyné 1, Ragályi Ferenc 1, Fohn Kajetán, Gotthard Bálint, Clementis Gusztáv, Gaján György 1 db. KGL. RMSV. Rt. 7. Alakulási alapszerződés. 8 KGL. RMSV. Rt. B 51. Gömöri Vasművelök közgyűlést jegyzőkönyve. 1850. október 14. 9 KGL. RMSV. Rt. B 21. tó Knutzen Henrik Gcrthard aacheni - németalföldi - születésű mérnök. 1837-ben kapóit Pesten gőz- és egyéb gépek készítésére engedélyt. Tanulmányait Németország, Franciaország, Hollandia és Namiest (Morvaország) gőzgépgyáraiban végezte. 2 évig a gácsi posztógyárban is dolgozott, készített és tartott karban gépeket. 1841-ben . gépműhelyét már öntödével is kibővítette és nyomdagépet is gyártott. Külföldön gyártott gépek behozatalával, felszerelésével, javításával is foglalkozott. Méret Gyula i. m. 193., 310. old.
