Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Csóka J. Lajos: A pannonhalmi alapítólevél interpolálása / 83–99. o.
A pannonhalmi alapítólevél interpolálása 91 szorosan — tam stricte — kell értelmezni, hogy még tizedik gyermeküket is Szent Márton monostora szolgálatába kell adniuk. 36 Hartvik előtt azonban világos lehetett az is, hogy a veszprémi püspök által kétségbe vont tizedjog, illetőleg annak mibenléte, csupán közvetlen és konkrét bizonyítékkal, azaz határozottan beszélő oklevéllel védhető meg. Valószínű, hogy ő is úgy látta, miként századok múltán Szentpétery, hogy t. i. a tizedjog, annak mibenléte István oklevelében „csak mellékes, homályos, sőt, talán kétes is" volt, s ezért szükségesnek tartotta ,,a rendkívüli adományok nagyon világos, perdöntő kifejezését." 37 Tervezett eljárásmódja elvben hasonlíthatott Othlóéhoz, aki abban látta feladatát, hogy Szent Bonifác „régi, de egyes helyeken a gyenge értelem számára homályos és nehezen magyarázható életrajzát világosabb előadásba" foglalja. 38 Gyakorlatilag azonban komolyabb formában: az alapítólevél interpolációjában valósult meg. Ily módon képzeljük el a pannonhalmi alapítólevél interpolálásának előzményeit és körülményeit. Azt pedig, hogy a munka érdemi részét Hartvik végezte, azzal kívánjuk bizonyítani, hogy rámutatunk arra, hogy az új oklevélnek az a része, melyet Városy és Szentpétery egyértelműleg az eredeti oklevélből hiányzónak s csak újabb betoldásnak minősített, szinte teljesen összeállítható Hartvik művéből ós olvasmányaiból (Szent Benedek regulája, Szent Bonifác életrajza, Lambert Annalese, Szent István kisebb és Szent Gellért kisebb legendája). Ennek szemléltetésére a következőkben párhuzamosan közöljük az oklevél betoldott részét s azokat a megfelelő szövegeket, amelyek kapcsolatban állnak Hartvikkal. 39 Singulare namque suffragium, quod per Cuins (se. beati Martini) etiam patrocinanmerita beati Martini in pneritia mea exper- tibus meritis — Morbis laborantes ad tus sum, memóriáé posterum tradere curavi. suffragium beati viri. . . . convolarent. — Suffragantibus eius meritis. — Szent István történetét: memorie commsndare congruum duximus. (Hartvik : 409 : 74—15; 437: 25—26 ; 436 Г 8 ; 402 : 18.) Az uralomra jutott Szent István: pueritie annis floreret. (Szt. István kisebb legendája. 394 : 27.) Ingruente namque bellorum tempestate, quae J£a tempestate, qua gens prefata dei eeclesiinter Theutonicos et Ungaros seditio maxi- am depopulabatur. — Géza fejedelem hama exereverat, praeeipueque cum civilis lála után Szent István: in patris solium belli ruina urgerêr, volente comitatu quo- Iaudabiliter provectus. -— Konrád csádam nomine sumigiensi patema me sede szár ,,totius Teothonie maim" támadta repellere, quid fluctuanti animo consilii meg Magyarországot. (Hartvik; 403 : darem, quaque me verterem tanta tactus 7-—2 ; 407 : 20—21 ; 423 : 25—26.) Ab verecundia, astantibus ducibus videlicet Ungarica generatione nomen matris Poznano, Guntio, Orzio, domno quoque Christi non auditur. — Rex Stephanus Dominico archiepiscopó, votum vovi sancto virg'a equitatis perurgebat. — Szent Gellért Martino, a tolmácsot: perurgere atque compellere 36 SRH II. k. 410. 1. 37 i". m. 169. 1. 38 Petistis enim, ut sancti patris nostri Bonifacii vitám.. . stylo antiquitus editam, sed in locis quibusdam ita infirmo intellectui obseuram, ut difficile pateat, quo ratio tendat, hanc ego sententia apertiori reserarem. P. L. 89. 633. 1. 39 Szt Benedek reguláját Söveges D. kiadásában (Pannonhalma 1948) idézzük, Szt István és Szt Gellért legendáját a SRH П. kötetéből.
