Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Bottló Béla: Az Archivum Regni első évtizede / 57–81. o.
Az ArcMvum Regni első évtizede 61 A ladulákon belül az egyes fasciculusok jelzésére az Arehivum Palatinaleban mindig arab számokat használtak, a másik két levéltárban azonban néha arab számokat, máskor pedig nagybetűket használtak úgy, hogy ha kifogyott az egyes nagybetűk sora, akkor kettőzve, illetőleg hármazva folytatták, mint ahogyan azt az Archívum Regni laduláinak jelzésénél már említettük. A fasciculusokon belül az egyes iratokat — mint már említettük — folytatólagos arab számokkal sorszámozták le. Ha azonban valamely irathoz mellékletek is tartoztak, azokra a sorszámokon kívül még az abc kisbetűit is rátették. Az iratok rendezéséhez tartozott még az is, hogy az egyes iratok külső oldalának felső jobb szélére általában rávezették az irat rövid tartalmi kivonatát, regesztáját, Az Archívum Regníben tehát az iratokat túl a legkisebb tárgyi egységen, az ügyiraton, egészen az egyes ügyiratok részeit alkotó iratokig rendezték r és láttak el külön-külön minden egyes iratot megkülönböztető jelzettel. Az Arehivum Beégni levéltári anyaga azonban a felhasználás szempontjából a rendezés után még nem vált teljesen hozzáférhetővé. Az anyag rendezését az anyag természetének megfelelő levéltári segédletek készítése követte. Minthogy a társadalmi élet fejlettségének minden fokán mindig mások és mások azok az igények, amelyeket a levéltárakkal szemben támasztanak, a lehetőségekhez képest ezeknek az igényeknek megfelelően változnak a levéltári iratok rendezésének, valamint a hozzájuk készített levéltári segédletek készítésének szempontjai is. Amikor 1756 után kezdetét vette az Arehivum Regni részére az anyag begyűjtése, a beérkezett anyag rendezésére még nem kerülhetett sor. Az anyaghoz készült elsődleges segédletek így azok az iratjegyzékek voltak, amelyeket az átvétel alkalmával készítettek. 6 Mikor azonban már nagyobb mórtékben áramlott be a levéltárba az anyag, a nádor 1756. március 1-én Csintó Imrét vicearchiváriussá nevezte ki. Ez alkalommal utasítást is készíttetett számára. Ez az utasítás a levéltári anyag rendezésénél csak a nagy levéltári egységek szerint történő szétválasztást és a szót választott anyagnak külön ,,armarium"-okban és azokon belül feliratokkal ellátott külön fiókokban való elhelyezését rendelte el. Csintó Imrének ekkor még csak az Arehivum Regni anyagához kellett névmutatót készítenie. Segédletnek és egyben a levéltári anyag megóvásának számított még az a levéltári munka is, hogy az eredeti iratokat protöcollumokba kellett bemásolnia, és e protpcollum-kötetekhez névmutatókat kellett készítenie. 7 Akkor, amikor nagv mennyiségben érkezett az Arehivum Regnibe az anyag, és az iratok rendezésére, valamint a hozzájuk való segédletek készítésére csak Csintó Imre személye volt felhasználható, igényesebb levéltári munkát várni tőle nem lehetett. Az Arehivum Regniben a levéltári munkákat illetőleg jelentős változás csak 1759. július 1-től kezdve következett be. Ettől az időtől fogva ugyanis Csintó Imrén kívül még két személy dolgozott állandó jelleggel, több személy pedig ideiglenes munkára nyert megbízatást. 8 6 Ilyen pl. a gr. Koháry István országbíró által a Pozsonyi Káptalan Levéltárába letett és onnan 1755. június 29-én az Arehivum Regninek átadott iratokról készített jegyzék [vö. OL, N, AR, Lad. F. (Arehivum Regni 1753—1848.) Protocolluní No^l. pp. 8—46.], a Pozsonyi Káptalan Levéltárából átadott iratok jegyzéke (vö. uo. pp. 190-—• 210.) stb. 7 Vö. Csintó Imre részére az Arehivum Regni vicearchiváriusává történt kineveztetóse alkalmával 1756. március 2-án kiadott utasítást. OL, N. AR, Lad. F. (Archívum Regni 1753—1848.) Fase. F. No. 1. 8 Vö. a Cassa Regni perceptorának 3. jegyzet alatt idézett elszámolását a Cassa Regni pénzforgalmáról.
