Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Bottló Béla: Az Archivum Regni első évtizede / 57–81. o.
62 Bottló Béla 1764-ben az állandó jellegű alkalmazottak létszáma már egy vicearchivárius és négy állandó jelleggel beosztott tisztviselő. 9 Ettől az időtől kezdve már rendszeresebben folyik a levéltári anyag rendezése, ós készülnek a rendezett anyaghoz a levéltári segédletek. Az akkor készített egyik levéltári segédletfajta az elenchus vagy iratjegyzék. Külön elenchusok készültek a levéltár minden nagyobb egységéhez, minden ladulájához. Az egyes ladulák anyagához készített elenchus elején rövid tájékoztatás található az illető ladulában elhelyezett iratokról, néha még az iratképző szervről is. E tájékoztatás után következik az egyes tárgyi vagy formai iratcsoportok anyagának ismertetése. E csoportok néha csak egy fasciculusnyi anyagot foglalnak magukban. Vannak azonban olyan esetek is, amikor az egyazon tárgyi vagy formai csoportba tartozó iratok mennyisége annyira megnöyekedett, hogy azok a könnyebb kezelhetőség céljából több, legtöbbször egymásután következő fasciculusokban nyertek elhelyezést. Az elenchusok minden egyes iratot, tehát az ügyiratok részeit alkotó iratokat is feltüntették. Az elenchusok tehát olyan mélységszintűek, mint amilyen mélységszintűen történt az iratok rendezése: azaz darabszintűek. Az elenchus minden egyes iratnál röviden megadja az irat tárgyát, s emellett feltünteti az irat keltét, továbbá a ladula, fasciculus jelzetét és az iratnak a fasciculuson belüli sorszámát. A protocollumokba bevezetett iratokhoz minden kötetnél névmutatót készítettek. Ezek a névmutatók azonban az akkori igények kielégítésére készültek; varrnak esetek, amikor csak az iratfajtákat, pl. donationes, consensus stb. tüntetik fel. Sokkal magasabb szintű az a név- és tárgymutató, amelyet az Archívum Regni egész anyagához kezdtek el készíteni, és ugyanazon a szinten majdnem az egész jelenlegi anyaghoz folytatólagosan elkészült. 10 Ennél a mutatónál az iratról az elenchusban készült bejegyzésnek szinte minden adatát kivetették. Ennek következtében az egyes iratok a mutatóban több helyen is előfordulnak. Ez az index feltünteti az irat tárgyát az elenchusban történt bejegyzés alapján, továbbá az ott előforduló személy- és helyneveket is, valamint az irat keltét. Egészen természetes, hogy minden egyes iratnál megadja a pontos (ladula, fasciculus és numerus) jelzetet is. ^ Külön segédletként készítettek még az Archívum Regni anyagáról conspectusokat is. Ezeket az országgyűlések részére az Archívum Regniről készített felterjesztésekhez mellékelték. Az Archívum Regniben végzett munkákkal kapcsolatban azonban segédletként nem használták. Az Archívum Regni anyagának elhelyezésére az 1723. évi XLV. t. c. értelmében az Országház, Domus Regnicolaris megfelelő helyiségei szolgáltak. A Domus Regnicolaris annak idején Pozsonyban a Lőrinckapu utcában volt. Építését a rendek a XVII. század elején határozták el. Középkori épületrészek felhasználásával a század közepére készült el barokk stílusban. Az épület két utcára terjedt át. A Lőrinckapu utcában kétemeletes volt az épület frontja, egyes emeleteken a fronton 7—7 ablakkal, a földszinten azonban csak öttel, mivel az utcai front földszintjének baloldali részét a kapu foglalta el. Az épület Lőrinckapu utcai frontjának földszintje a Domus Regnicolaris gondnokának szolgált szolgálati lakásul. A lakásba a kapubejárat alól lehetett bemenni. A gondnok lakásának folytatásaként, de már az udvari részen, a kapu alól az udvarra bemenve jobbra két szoba állott az Archívum Regni rendelkezésére. E helyiségek után egy helyiség a Domus Regnicolaris darabontja számára volt fenntartva. Ezután következett egy nagy lépcsőház, amely az emeletre vezetett fel. A lépcsőház után a telket a Lőrinckapu utCai fronttal párhuzamosan fekvő épületrész zárta le. E részt közepén egy, az utcára vezető kapualj 9 TJo. 10 OL, N, AR, Index Indicum Universalis Actorum Regni.
