Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Borsa Iván: A családi levéltárak szerkezeti problémái / 48–56. o.
Borsa Iván: A családi levéltárak szerkezeti problémái 49 E kérdést vizsgálva, B. arra az eredményre jut, hogy a családtag születési anyakönyvi kivonata, házasságlevele, iskolai és tanulmányi bizonyítványai, hivatásával összefüggő alkalmaztatási okiratai stb., tehát a személyi okiratok megmaradnak annak fondjában, aki ezeket az iratokat kapta, de az ingatlanokkal (rangemelésekkel) kapcsolatos iratok öröklődnek, s nem tartoznak ama iratok közé, amelyek valamely családtag levéltárivá érett iratanyagának „rendeltetésszerű" részei. Helyesen vonja le ennek a megállapításnak negatív következtetéseit is: „Ezek az iratok a levéltáros által végrehajtott rendezőmunka során nem helyezhetők ele%yetlen családtag személyi levéltárában sem." 5 Az ingatlanokkal, vagyis az egyes birtoktestekkel összefüggő legkülönbözőbb iratokat (periratok, szerződések, jpbbágypanaszlevelek stb.) vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy ezek ,,annak következményeképpen keletkeztek s váltak a családi levéltár részéivé, hogy a család valamelyik tagja megszerezte a szóbanforgó birtoktestet", s végül arra a konklúzióra jut, hogy ilyen iratok esetében „csak látszólag maga a birtok a fondképző, mivel csak a birtok és a reá vonatkozó iratok kapcsolata állapítható meg, valójában azonban nem a birtok, hanem a birtok (a legtágabb értelemben véve) és a mindenkori birtokos közötti, a mindenkori termelési viszonyok által meghatározott jellegű, a felépítményhez tartozó jogviszony termeli az iratokat." 6 \ Bakács Istvánnak ez a megállapítása, amely szerint a birtoklási jogviszony fondképző, elfogadhatatlan. Ha ugyanis a birtoklási jogviszony fondképző lehetne, úgy más jogviszonyok is hozhatnának létre levéltári fondokat, s ez esetben a nemzetközi levéltári szakirodalomban kialakult fondszemlélet teljesen felborulna. Ha csak a Bakács István által idézett fondmeghatározásokat 7 nézzük, megállapíthatjuk, hogy fondképzőnek csak személyt (családot) vagy szervet (hivatal, vállalat, katonai egység, társadalmi szervezet, hatóság, testület, társaság stb., illetőleg ezek önálló szervezeti részlegei) tekintenek. A személy és a szerv ugyanis képes arra, hogy iratot hozzon létre, illetőleg ilyent kapjon, s a tevékenysége folytán keletkezett és rendeltetésszerűen nála maradt iratokat gyűjtve fondot képezzen. Mindezt a birtoklási jogviszonyról nem lehet megállapítani. A családi levéltárak birtokiratai esetében a fondképző nem a birtoklási jogviszony, hanem a birtokos személy vagy, ha a birtoklás több generáción át fennáll, a birtokos család. Ezt bizonyítandó, talán elég hivatkozni az egyházi nagybirtokok levéltáraira. A prímási, püspöki birtokok vagy az egyes káptalanok birtokai esetében — bár a birtok és a mindenkori birtokos közötti, a mindenkori termelési viszonyok által meghatározott jellegű, a felépítményhez tartozó jogviszony az „irattermelés" tekintetében teljesen azonos jellegű a családi nagybirtokkal — ezideig nem merült fel olyan probléma, hogy a fondképző ez esetekben nem a prímás, a püspök vagy a káptalan (ül. ezek birtokigazgatási intézménye) volna, hanem a birtokjog. Az egyházi levéltárak azonban egy niásik analógiával is szolgálnak. Ha nem is minden esetben és nem is megfelelő következetességgel, de elvileg az egyházi levéltárak szerkezetében tükröződik az a körülmény, hogy egy személy (ül. szerv) működése során nemcsak egy fondot tud létrehozni, hanem többet is s uo. 163-164. 11. «tio. 165. 1. 7 uo. 11. jegyzet 4 Levéltári Közlemények XXXII.
