Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Borsa Iván: A családi levéltárak szerkezeti problémái / 48–56. o.

50 Borsa Iván attól függően, hogy hány egymástól elhatárolható funkciót lát el. Az érsekségek, püspökségek levéltári esetében az „egyházi" levéltár mellett megtalálhatjuk a „gazdasági" levéltárat is-. Az egyiket az érsek, ill. püspök mint az egyházmegye főpapja, a másikat pedig mint földbirtokos hozta létre.

8 Ezen a példán túlmenően számos esetet lehetne még felsorolni, amikor egy személy párhuzamosan több levéltári fondot hoz létre, illetőleg egyidejűleg több fond képzésében vesz részt. (Pl. ha egy miniszter egyidejűleg két tárca vezetésére is kapott megbízást, mindkét tárcánál volt miniszteri levelezése — amelyek időnként összefonódhattak, s szétválasztásuk, ha egyáltalában lehetséges, nem kis problémákat okozhat —, pusztán a személy azonossága miatt nem gondolhatunk arra, hogy a két miniszteri levelezés egy fondot alkosson, s végkép senki nem fog arra gondolni, hogy ezt a két fondot összekapcsolja az illető személyi fondjával, amelyben személyi okiratai^, kitüntetési okmányait stb. őrizte.) A fenti analógiát szem előtt tartva, vizsgáljuk meg, hogy egy család milyen módon képezhet levéltári fondot. Bakács István ezt a kérdést nem tette részletes vizsgálat tárgyává, de a családi levéltárak felállítási rendjében a 2. szám alatt említi „a család egyetemét illető iratok fondját".

9 Vannak ugyanis iratok — ha nem is nagy számmal— , amelyeknek már szövegezéséből kiderül, hogy az akkor élő család (rendszerint egy megnevezett személy leszármazottai) valamennyi tagját s minden leszármazottját illetik. Ezek közül elegendő a különböző nemesi rangemelésekről, címeradományokról szóló okleveleket megemlíteni. Ezeket az iratokat is rendszerint a család egyetlen tagja szerzi meg, azaz egyetlen családtag az oklevélnyerő, de az oklevél már felsorolja gyermekeit, esetleg testvéreit is, ha az adomány azokra is kiterjedt. Ha történetesén az adományozás időpontjában még nem voltak gyermekei, s ezek nem szerepelnek névszerint az oklevélben, a későbbiekben senki sem vitatta, hogy a nemesi rangemelés vagy címer ezeket is megilleti. Az ilyen jellegű iratokat Bakács István is a család egyetemét illető iratok fondjába sorolja.

10 Az adott időpontban tehát a családot az illető családtag képviselte, s az általa nyert oklevél mégsem saját személyi fondjába, hanem a család egyetemét illető fondba került. Ugyanezt a megoldást tartja helyénvalónak Bakács István a birtokadománylevelekkel kapcsolatban is. Ha más olyan iratfajtát vizsgálunk, amelyet Bakács István igen helyesen a család egyetemét illető iratok fondjába sorol (pl. hitbizományi, udvartartási iratok, alapítványi ügyek),

11 úgy ezek esetében is azt látjuk, hogy ezek is rendszerint egy-egy családtag tevékenysége során keletkeztek, de rendeltetésszerűen nem az illető családtag személyi fondjábari, hanem a család fondjában kerültek elhelyezésre. A család fondképző szerepe tehát nem elvontan és átfogóan, hanem egyes családtagok tevékenységének eredményeképpen jön létre és növekedik. Az egyes családtagok tevékenységük során tehát egyrészt kialakítják saját személyi fondjukat, amelybe mindazok az iratok tartoznak, amelyek kizárólag az ő személyes tevékenységük eredményeképpen jöttek létre, és rendel8 Lásd Soós Imre : Az egri káptalan levéltára. (Levéltári leltárak 3. sz.) Budapest 1957, 6.1. — Nagy Lajos : A székesfehérvári püspökség levéltára. (Levéltári leltárak 6. sz.) Budapest 1958. 12. 1. - 9 Bakács i. m. 172. 1. 10 Bakács István : A családi levéltárak rendezése. Levéltári Közlemények XXVI. (1955) 23. 1. 11 uo. • \