Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után / 87–120. o.

90 Sárközi Zoltán üzemek munkásai maguk akarják továbbfolytatni a termelést, akkor kérésüket az iparhatóságnál a Termelő Bizottság támogatni fogja, s mindenki mással szemben előnyben részesíti. A Szakszervezeti Termelő Bizottság éppen azért alakult, hogy a munkásság gazdasági érdekeit védje, a termelést hathatósan megindítsa, illetőleg folytassa. Rengeteg üzem maradt tulajdonos és vezető nélkül. Néhol az ittmaradt munkásság minden erejét latbavetve megindította a munkát, sok helyen azonban tanácstalanul álltak az emberek. Ennek fő oka a tájékozatlanság, mely abban rejlik, hogy nem tudják, milyen módon folyhat tovább a termelés. A Szakszervezeti Termelő Bizottság csak akkor nyújt előnyöket az esetleges hozzátartozóknak a munkássággal szemben, ha ezek szakképzettségüket és az üzem vezetésében való jártasságukat kellően igazolni tudják. „A cél az, hogy a nyereségrészesedésből kikapcsoljanak olyanokat, akik munkájukkal nem képesek százszázalékig az üzem termelését elősegíteni, csupán címleges vezetőszerepük révén akarnak részesedni a haszonból minden ellenszolgáltatás nélkül. Természetesen egy megalakult új magyar kormány esetleges más rendeletéig a vagyontárgyakhoz az elmenekült birtokos tulajdonjoga fennáll. Részben ezért kell az üzem átvételekor leltárt készíteni, hogy alkalomadtán el lehessen számolni az illetékesekkel "

5 E közlemény alapján jöttek létre az első debreceni üzemi bizottságok. A Debreceni Helyiérdekű vasút s a Debrecen—Nyírbátori Vasút alkalmazottai elsőnek tartottak népes gyűlést, amelyen megvitatták gazdasági helyzetüket, és kijelölték jövőbeni magatartásuk útját. A gyűlés a vezetőség és az üzemi, bizottság megválasztása után nagy lelkesedés közepette ért véget.

6 1945 januárjában Debrecenben már minden nagyobb üzemben dolgoztak a munkások üzemi bizottságai. Többek közt a Magyar Állam vasútaknái, a konzervgyárban, az Elektromos Műveknél. A szakszervezetekkel karöltve megállapították a legalacsonyabb munkabéreket. A képzett szakmunkások órabére legkevesebb 4 pengő, a segédmunkásoké 2 pengő 50 fillér lett, ami a nyilas rendszer alatti legutolsó bérekhez képest százszázalékos emelkedést jelentett. A Szakszervezeti Termelő Bizottság a feketepiac letörésére is harcot indított. A korabeli tudósítások örömmel állapítják meg, hogy a tulajdonosok által elhagyott s a munkások által kollektív alapon megindított vállalatoknál az üzemi bizottságok jó üzleti eredményeket érnek el. Más helyzetben pedig éberen védik a munkások anyagi és erkölcsi érdekeit, s ha ezeket veszélyeztetve látják, akkor beavatkoznak az üzletvitelbe is.

7 Az ország másik nagy vidéki városában, a felszabadult Szegeden is nagyjából azonos időszakban hasonló jelenségekkel találkozunk. A lemezevári munkások 1944. november 21-én tartották a gyár telepén szervező gyűlésüket. A szabad szakszervezetek bizottságának üdvözletét a szakszervezeti titkár tolmácsolta . . . Ezután a gyár munkásai egyhangúlag megválasztották a vezetőséget.

8 A szegedi vasutasok szabad szakszervezete több csoportban rövidesen kiépítette a bizalmi rendszert, így többek közt Szeged állomáson, Szeged-Rókus állomáson, Szeged Rendezőpályaudvaron és a Fiókműhely 5 Néplap (Debrecen), 1944. dec. 6., 4.1. (A Néplap munkatársának a Szakszervezeti Termelő Bizottság egyik tagjával folytatott beszélgetése.) e

Uo. 1944. dec. 15., 3. 1. 7 Uo. 1945. jan. 6., 4. 1. A tanulmány egy későbbi belyén adatok vannak arról, hogy a szakmunkások régi órabére 2,50—3,50 pengő volt. 8 Dólmagyarország (Szeged), 1944. nov. 24., 4. 1.